VISSZALAPOZÓ: Egy szomorú férfi vallomása - Egy elképzelt könyv

2016. április 26., kedd

VISSZALAPOZÓ: Egy szomorú férfi vallomása

A szívem megbocsátásért dobog.
halkan pulzál a szerelem.
folyik  a vér.
újra dobban a szív
ívbe feszülök körötted.
csókokat szórok mögötted
bárhogy szidsz, bárhogy bántasz
a szerelmemnek te nem ártasz.
túl bolond az érzés,
mely makacsul ás mély gödröket
és hajt el bárgyú ökröket
a szerelem országútján
sok a kátyú bennem
mit is kéne tennem?
az árnyalatok keverednek
nemi szervek merevednek
ha csak rád gondolok

elcsesztem.
nem fogtam meg a tökéletességet
nem rajzoltam mosolyt arcodra
keserű a száj.

A lelkem ostorral vert
disszidált a boldogság
a gyönyör sóhajai máshol zengték
a szerelem himnuszát
rút szörnyek verték
szét a szivárványt
szilánkjai a sárba fúródtak.
ráléptem, jól megtapostam
a jó érzést mardostam 
a lelkemben.

Azt hittem, nem kell
hogy te csak egy kolonc vagy a nyakamon
ami élvez, ha dugják,
de ha lelked rúgják
a gyászjelentést súgják
a fülembe
a szerelemnek vége


Mi jár a fejemben?
elcsesztem...


2014-ből

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Neked mi a véleményed?

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Eszedbe jutott valami, esetleg hozzáfűznéd a Te véleményed is? Ne habozz! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót! :)