Mit ne posztolj, ha író vagy? - Egy elképzelt könyv

2017. február 6., hétfő

Mit ne posztolj, ha író vagy?

A cikk szerzője: T.C. Lang

A követett oldalak, írók Facebook-posztjait éppen olyan szívesen olvasgatom, mint az ismerőseimét. Szerzőként hasznos tippeket sajátíthatok el, rajongóként, követőként pedig örülök a felcsipegethető hírmorzsáknak. Néha azonban elképedek egy-egy bejegyzésen. Az alábbi tanácsok olyan hibákon alapulnak, amelyeket más már elkövetett előtted – tanulj belőlük, és kerüld el őket!

1. Ne panaszkodj, ha nem fogy a könyved!

A követőid nem arra fognak gondolni, hogy "Jaj, szegény szerző! Méltatlanul kevés figyelem irányul rá, pedig milyen jól ír! Ráadásul a marketing terhei is a vállára nehezednek!", hanem arra, hogy "Nem fogy? Biztos azért, mert a művei tűzre valóak. Inkább leiratkozom róla."

2. Ne nyafogj, ha a posztjaid kevés embert érnek el!

Azok a posztok jelennek meg a hírfolyamban, amelyek érdeklik a felhasználókat, az érdekteleneket már automatikusan kiszűrik. Ha a tartalom, amit megosztottál, aktivitást vált ki, akkor több ember hírfolyamában jelenik meg a bejegyzésed, de ha a kutya se lájkolja/szól hozzá/osztja meg, akkor abból a rendszer azt a következtetést vonja le, hogy az embereket nem érdekli a mondanivalód. Így nem is nagyon fognak vele találkozni a követőid. Méltatlankodás helyett inkább olyan dolgokat posztolj, amire felkapják a fejüket! És persze kedvesen megkérheted őket, hogy segítsenek egy megosztással. Másrészt a Facebook nem jótékonysági intézmény, (többek között) a hirdetésekből tartja fenn magát. A követők számának növekedésével párhuzamosan csökken az elérések száma. Ha szükségét érzed, hirdess!

3. Mellőzd a szélsőséges kirohanásokat (és az ehhez kapcsolódó buzdításokat)!

Még akár jogi huzavonára is számíthatsz, ha nem így cselekszel. Ez nem azt jelenti, hogy ne fejthetnéd ki a gondolataidat egy megosztó üggyel kapcsolatban, vagy ne oszthatnál meg egy negatív élményt. Dehogynem. Azonban mielőtt az ujjaid elkezdenének pattogni a billentyűzeten, fontold meg, hogy biztosan a nyilvánosságra tartozik-e, amit írni szándékozol. Ha úgy döntesz, hogy igen, akkor pedig alaposan rágj át minden szót.

4. Ne a Facebookon akarj eladni!

Sok író azt hiszi, hogy a követők automatikusan vásárolni fognak. Nem, ez nem így van. Az emberek kikapcsolódni járnak fel Facebookra, tehát szórakoztasd őket! Ezt megteheted a könyveidből származó idézetekkel is. Akinek még nem volt szerencséje a műveidhez, az kedvet kaphat hozzájuk, akinek pedig már volt, kifejtheti, mennyire szerette (vagy sem) az adott részt. Ha a követőid csak vásárlásra buzdító posztokat látnak tőled, akkor előbb-utóbb lemorzsolódnak. A tukmálást te sem szereted, ugye? Nem kell minden posztnak a könyveidről és az írásról szólnia. Engedd magadhoz kicsit közelebb a követőidet, de ügyelj arra, hogy ne ess át a ló túloldalára!

5. Gondold meg, mennyi betekintést engedsz a magánszférádba!

A követőid bizonyára örülnek , ha egy kiránduláson készült képpel örvendezteted meg őket, vagy egy családi fotót osztasz meg velük, hiszen kíváncsiak rád, érdekli őket, mi van veled, merre jársz, mit csinálsz – és ezek által közelebb éreznek magukhoz. De ha minden egyes lépésedről beszámolsz, ha a privát képeiddel plakátolod ki a hírfolyamodat, a munkádhoz pedig egyáltalán nincs köze a posztjaidnak, az azt jelenti, az „elcelebesedés” útjára léptél. Biztos azt szeretnéd elérni, hogy a fürdőruhás képeid miatt kövessenek? Nem inkább azt szeretnéd bebizonyítani, hogy érdemes elolvasni a könyveidet? Találd meg az arany középutat!

6. Ne ossz meg semmit úgy, hogy nem fűzöl hozzá kommentárt!

Számtalanszor belefutok abba, hogy egy szerző kitesz egy linket, jobb esetben van hozzá egy kép is, de semmi információt nem kapok arról, hogy miért is kéne rákattintanom. Így nem fogom elolvasni, az időm drága. Más ideje is drága. Szerepeljen a link mellett, hogy milyen mélyen megérintett ez a videó, mennyire jól szórakoztál azon a cikken, vagy mennyire megtisztelve érzed magad, mert interjú készült veled, amiben erről és arról faggattak. Tudod, néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Győzd meg a követőidet, hogy érdemes kattintani! (Ezzel magadon is segítesz, mert ez aktivitást szül, ami azt jelenti, több emberhez jut el az adott posztod, jobb lesz az elérésed – lásd a kettes pontban.)

Végezetül egy jó tanács - nem csak íróknak: ne posztolj semmit hirtelen felindulásból, a panaszáradatoddal pedig a legjobb barátodat áraszd el, ne az üzenőfalat!

Megeshet, hogy igazán felháborít, amikor nem az elképzeléseidnek megfelelően tördelik a kéziratodat, vagy übercuki a gyermeked, amint életében először popsit töröl. Rögtön öledbe kapod a klaviatúrát, vagy előveszed a telefont, már hasítasz is fel Facebookra, hogy ezeket megoszd másokkal. Azonban az első érzelmi felindulás csillapodtával rájössz, hogy a szakmai problémákat megbeszélhetted volna a kiadó munkatársával, és a gyerkőc vécés képét se kellett volna megmutatnod a világnak. De már késő. Ne feledd, ami egyszer felkerült az internetre, az ott is marad. Mielőtt cselekszel, vegyél egy mély levegőt, kapcsold ki a gépet, hajítsd el a telefont (na jó, dugd el magad elől), és szellőztesd ki a fejedet. Csak utána tégy bármit is.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Neked mi a véleményed?

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Eszedbe jutott valami, esetleg hozzáfűznéd a Te véleményed is? Ne habozz! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót! :)