Anne Frank naplója - Egy elképzelt könyv

2018. július 17., kedd

Anne Frank naplója

Régóta tartoztam magamnak azzal, hogy elolvassam Anne Frank naplóját. A könyv történelmi jelentősége kétségkívül nagyobb, mint az irodalmi értéke, ez a napló és Anne élete azonban sok dologra megtanít. Megtanít arra, hogyan éljünk mostoha körülmények között, és hogy miképpen találjuk meg az élet apró örömeit, még akkor is, ha számkivetettek, üldözöttek vagyunk. Kötelező olvasmány minden tizenkét év felettinek.

Az, hogy a Holokausztból művészet válik, természetes folyamata a trauma feldolgozásának. Az emlékek vizuális vagy írott formában való lejegyzése a későbbi korok számára is fontos dokumentáció, hiszen ezek a források nemcsak abban segítenek, hogy közösen feldolgozhassunk egy embertelenül könyörtelen traumát, hanem hogy elrettentsük az utókort hasonló tettek elkövetésétől. A Holokauszt művészetéről azért problematikus beszélni, mert kezdetben ezen művek nem kifejezett műalkotásként jöttek létre, hanem azért hogy segítsék feldolgozni a borzalmakat, és hogy az egész világban tudatosuljanak a Holokauszt szörnyűségei. Az idő előrehaladtával az alkotások az esztétizálás furcsa, már-már patetikus folyamatán mentek keresztül, a művekből ugyanis halványodtak az emlékek, és csak a tiszta tematika maradt, ami remek táptalajul szolgált a "Holokauszt-művek" jellegzetességeinek kialakulásához. (Ez a filmművészetben mutatkozik meg a leglátványosabban.) 

 Éppen ezért, amikor egy olyan mű kerül az ember kezébe, ami egy időben íródott a borzalmakkal, nehéz objektíven gondolkodni. Anne Frank naplója pedig azért számít problematikusnak, mert ha szigorúan műértő szemmel nézzük, nehéz bármit is írni róla (egy korábbi bejegyzésben kifejtettem a naplóregények problematikusságát.) Úgy hiszem, ha Anne túlélte volna a világháborút, jelentős íróvá válhatott volna, a soraiban ugyanis számos erre utaló jelet látni, hiszen nem csak azt követhetjük nyomon, hogy Anne miképpen válik íróvá, hanem azt is, hogy miképpen finomodik a stílusa, és hogy miképpen tekint vissza (gyakran kifejezetten kritikusan) korábbi bejegyzéseire. 

Nem csupán ezért fontos ez a könyv. Épp úgy, mint a Sorstalanság esetében, itt is egy gyermeki nézőpont jelenik meg, amelyben a felnőtté válás folyamatát is nyomon követhetjük. Anne a fiatal kamaszlányok lendületével vág bele a naplóírásba, és a bejegyzéseiben a bujdosás dokumentációja mellett egy bizonytalan, az érzelmeivel mihez kezdeni képtelen tinédzser lélekrajzát is olvashatjuk. Anne naplója azért különleges, mert életszagú, nem a borzalmakat emeli ki, hanem a szépségeket, hiszen az utolsó percig megpróbálta kiélvezni az élet adta lehetőségeket.  

Noha a kiadott könyv a feljegyzések szerkesztett változata,  Anne Frank naplóját mégsem művészeti alkotásként, hanem dokumentumként értelmezem. Hiánypótló korrajz arról, hogy egy kivételes helyzetben a lány miképpen tud nővé válni, hogy miképpen tud túlélni, miközben a borzalmak és a bezártság érzete is örök nyomot hagy a lelkén. Anne Frank naplója jóval többet ad a mai young adult könyvek kilencvenöt százalékánál, mégis valahogy mintha szándékosan a háttérbe szorítanánk az iskolában. Talán éppen ezért tartott ilyen sokáig, míg elolvashattam. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Neked mi a véleményed?

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Eszedbe jutott valami, esetleg hozzáfűznéd a Te véleményed is? Ne habozz! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót! :)