Június 24-én, immáron harmadik alkalommal került megrendezésre az Imádom a könyveket Író-Blogger-Olvasó találkozója. Én másodjára vettem részt az eseményen, amelyen ez alkalommal a kreativitás és az irodalmi ismeretek is nagy szerepet kaptak.
A rendezvényt Szinay Balázs és Víg Orsolya duója, a Viháncos Duó nevű formáció indította, akik kortárs versek zenés átdolgozásaival adták meg a délután alaphangulatát. A szervezők alaposan megdolgoztatták a nagy melegben megpihent agytekervényeket, a harmadik találkozó ugyanis egy nagy vetélkedő volt, amely három feladatból állt össze. Az elsőben versrészleteket kellett szerzőkhöz kötnünk, a feladat nehézsége az volt, hogy nem a vers címét adták meg, hanem egy múzsa nevével kellett azonosítanunk a kiemelt sorokat.
 |
| Fotó: Imádom a könyveket |
Ezt követően a csapatok (merthogy csapatversenyről van szó) egy irodalmi kvízt töltöttek ki, a totó izgalmai olykor az ötöslottó számhúzásának izgalmait idézték. A 13 kérdés az irodalom legkülönfélébb szegmenseit érintették, így próbára téve az írók és a könyves bloggerek tárgyi tudását. Ugyan a nagy melegben az agytekervények lassabban mozogtak, de az Eiffel Bistro hideg italai és finom kávéi végül mégis egy szoros második fordulót eredményeztek.
A délután legizgalmasabb része azonban csak ezután következett. A vetélkedő harmadik részében ugyanis a csapatoknak egy legalább nyolc soros verset kellett írniuk. Hogy a feladat még "nehezebb" legyen, a szervezők néhány olyan szót is megadtak, amit kötelezően bele kellett illeszteni az alkotásokba. A feladat első nekifutásra nagynak tűnt, a prózaírásban jártas szerzők és könyves bloggerek egy pillanatnyi pánikban vártak neki a feladatnak, ám miután megbarátkoztak a líra szellemével, gond nélkül vették az akadályokat, és osztották meg az olykor vicces, olykor elgondolkodtató alkotásokat.
 |
| Fotó: Imádom a könyveket |
A győztes csapat (köztük én is) egy-egy könyvvel lett gazdagabb az esemény végén. Azonban, hogy az izgalmak még egy utolsó löketet kapjanak, tombolahúzással koronázták meg az izgalmaktól amúgy sem mentes találkozót, és két szerencsés nyertes szintén egy-egy kötettel lett gazdagabb. Számomra azonban mégsem a nyereménykönyv, az agytorna vagy a hideg italok miatt volt különleges a délután, mivel örömmel konstatáltam, hogy a találkozók sorozata mit sem veszített a lendületéből, mi több, egyre növekszik a résztvevők tábora. Bár a kötetlen beszélgetésekre most kevesebb mód jutott, egy olyan társaság kezd kialakulni, akik amellett, hogy nem néznek a másikra értetlen szemekkel, ha egy kitalált világ karaktereiről kezdünk el mélyenszántó diskurzust folytatni, segítik is egymást, hol egy tanáccsal, hol egy kis ingyenreklámmal. Egyszóval egy olyan összefogás van születőben, amire a romokban álló magyar könyvszakmában már égetően nagy szükség van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!