elképzelem a békét

kifakult az értelem már rég minden mozzanatból

halvány nyoma sötét árnyékba borult könnycsepp

ami nehezen gördül végig az arcokon

olyan rég mondták el a béke három szent szavát

régen volt menedék anyánk meleg méhe

anyatejjel szívtuk magunkba a gyűlölet savas levét

mely mint íztelen méreg áradt vérünkkel

 beleivódva halálra ítélt sejtjeinkbe

a rohadás ült ránk

előbb anyánk kurvává lett

majd ahogy megkérdőjeleződött az isteni lét

a kettészakadt világ szakadékában ücsörgő vak

talált egy fegyvert

és erőszakos öngondoskodással simított egyet gyermek ártatlan bőrén

majd a lila foltok nyomán térképet festett maga elé

mezítláb indult álmai sötét útján

láncra vert jó ízléssel 

lenyelte orgazmusa keserű piruláját

hogy megváltást keressen a nem létező egység 

megnyilatkozásaiban

miközben képzelt vajas kenyerek 

forró levesbe merülve tengeralattjáróként 

suhantak végig a sárga tengeren

és egy perc múlva minden vérben ázott

...................................................

elképzelem a békét

szagtalan virágnak

csíktalan méhnek mely úgy porozza be az embert

hogy a színtelen világban tüsszentő csintalan kisfiú 

napsütésben is lásson szivárványt

hogy minden kurva feloldozást kaphasson

mert bűnös lelket szült a földre

hogy a reszkető lélek a sarokban feloldozást kapjon

hogy a rothadó fogakkal húsba maró gyűlölet tűnjön el örökre

hogy az ember ember maradjon