Az első benyomások. Ezeken akad még javítgatni való, én az érzelem gyökeréből próbáltam mondanivalót faragni, körülbelül egy évvel ezelőtt. Most visszatekintek.
Első
Sötét város a magányé.
Komor sikátorok üvöltenek a csendben.
A szélben fekete fátyol lebben,
A halál nem is járhatna szebben.
Második
Kósza szavak hullanak a hajnali esőben.
Melenget a napfény, a magányt legyőzte.
Szétrobban a sötétség- fényhadak támadnak rá
Újra dobban a szívem.
Újra áramlik a vér a meszes erekben,
Boldogság csillog a szomorú szemekben.
Életre kel az elme, nevet a gondolat,
Újra vidám az élet.
Harmadik
Fortyog a düh, robban a bomba
Füstöl a kémény, izzik, lángolna.
Mit nekem a szerencsétlen marionett
idióta tánca?
Művigyort erőltet magára,
és úgy csörren a lánca,
ahogy rángatja a förtelmes fergeteg.
ahogy a ritmus megkívánja.
Rohad az élet, és rohadok én is,
pusztul az agyam, és alvad a vér is.
Bassza meg a sors, hogy így kicseszett velem,
A halál a mentsvár, az igaz szerelmem...
A halál a mentsvár, az igaz szerelmem...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!