Most nem megy

Most nem megy az alkotás.

Új világot kreálnék,

de folyton csak a Delete gombot nyomom,

és a Semmi csak akkor Valami,

ha Gucciba öltöztették.

Talán túl sokat vár el

a tömeg a művésztől,

hiszen ha mindenki egymást kopizza,

kár új tartalmat várni a megszokott

 billentyűkombinációtól.

Ma amúgy is inkább inni lenne kedvem,

Ragadvány szokás- az író archetípusa káros

káros szenvedélyekkel párosult.

Csöndesen halucinálok valahol,

majd szavakat hányok egy gyűrött papírra,

és már kész is a remekmű.

Híres leszek.

Kár érte az anyámat szidni,

mert még téged az ideg mardos, ő vidáman éli világát.

Lepereg az irigység- nagyjából úgy,

mint egy olcsó körömlakk úgy egy nap után.

Lehet, hogy nem is írnom kéne,

hanem megalázni a világhálón

minden ismerősöm közül a legnagyobb kurvát

csak azért, mert több pénzt költ nálam szépségápolásra.

Minden puszta külcsín, leborotvált homlokokra kerülnek szemöldöktetoválások-

mintha csak firkálgatnánk egy üres papírlapra.

Talán ha körbenézek, eszembe jut valami,

de már rég elvakít az alkotói válság, vagy az önsajnálat,

 amiért a világ olyan csúnyán bánt velem, hiszen nem adott

sem luxusautót, sem elég pénzt egy világkörüli útra.

Kicsinyesség csillog mostanság az emberek arcában.

Éva nem él Alma nélkül, és az édes élet cukormáza

a butaság maga

a túlformázott alakok sakkbábukként lépkednek

a világ nagy tábláján.

Most valahogy nem megy az alkotás.

A szépség szobrászát ma sebésznek hívják,

plasztikbábuk nyerész doktora.

Mindig a Delete gombot nyomom,

mert a szavak szépsége nem fér bele a konfekcióméretbe,

meg aztán, az üres szemek inkább üres társaikat vizslatják.

Majd jön némi motiváció, a modern világ megnyugtat,

jobb lesz majd minden,

 hiszen az életben senki sem saját tettei kovácsa.

Talán ezért üvölt mindenki olyan hangosan, miután kiszakad az anyaméhből.