Nevetés - Egy elképzelt könyv

2016. április 28., csütörtök

Nevetés

Próbálkozik. Próbálkozik kievickélni a vízből, de nem sikerül neki.

Nem kap levegőt a nevetéstől.

A hátsó fele a sáros vízben pihen, a kezével az arcára sárfoltot ken.  Olyan emberek veszik körbe, akik egykor szerették. Most mind faarccal nézik, ahogy megsemmisül.

Zúgolódnak a felhők a feje felett, újabb vihar készülődik. Nyomasztóan fülledt a levegő, a szellő poshadt szagot áraszt a közeli mocsár felől. Nem szereti ezt az illatot, mindig is a temető jutott róla eszébe. Most azonban teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy az orrát a mocsár szelleme miként facsarja.

Nevet.

Őszintén, mintha ez lenne élete első, tudatalattiig hatoló, mindent elsöprő kacaja, amitől minden, és mindenki köddé válna, és csak a jókedv, és a szűnni nem akaró görcs marad, amitől szaggatottan lélegzik, és kicsordul a könnye.

Füles most tudta meg, hogy elvesztette az édesanyját.  


3 megjegyzés:

  1. Ütős. Tökéletes remekmű. Az ember hosszú percekig a hatása alatt van, egészen addig, míg ki nem csordul egy könnycsepp a szeméből.

    VálaszTörlés
  2. Igen. (Ismétló jel az előző kommentre.) :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm szépen. Ez még egy korai egypercesem, akkortájt sokféle stilust kipróbáltam, és ez ment talán a legjobban. Sajnos azóta (a novella 2015-ös) nem forditottam túl sok időt arra, hogy több ilyen jellegű művet vessek papirra (képernyőre), de a kedves szavaitok hatása meghozta a kedvem hozzá :)

    VálaszTörlés

Neked mi a véleményed?

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Eszedbe jutott valami, esetleg hozzáfűznéd a Te véleményed is? Ne habozz! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót! :)