A munkásosztály hőse - Egy elképzelt könyv

2016. május 18., szerda

A munkásosztály hőse

Unalomig ismételt mondatok.

Ugyanazok a dallamok váltakoznak a szokott rendben, a szem ugyanazt látja, a színek megfakultak, a minták spirálban tekeregnek a megfáradt golyók előtt.

Ugyanaz a szag facsarja az orrot, és ugyanaz a ruha érinti a testet, nem változott a gondolat, sem a vágy. A vágy harca talán már rég kudarcba fulladt.

Ugyanaz az üres lap mered az íróra, megfáradt tekintete nem változott az évek során, megszokott fásultsággal mered az ablak felé.



Ugyanaz a táj, már rég nem is látott mást, a tejeskocsi ugyanakkor halad el a háza előtt, és a kölyykök is mindig ugyanakkor találkoznak. Egy héten kétszer jön a takarító már vagy tíz éve, és az sem tudja, mikor beszélgetett egy igazán jót vele. Mindig ugyanaz a párbeszéd zajlik le köztük, ő megkérdi hogy van, és a megszokott panaszáradat eztán vagy egy órán át tart. Ha épp nincs mit mondani a család mélyen zajló drámájáról, meggyőződéseit veszi sorra, lehordja az orvost, a minisztert, a szomszéd Gizit, végül azt, aki nem intézte el neki a rokkantigazolást.

Mindig ugyanakkor távozik, az író egy perccel sem tölt kevesebb időt magányosan. Ugyanazt az olcsó kevertet issza, amelyet mindig ugyanakkor vásárol, már nem is nézi óráját, hiszen rutinja a vénájába égett, mint egy kakukkosóra indul a szokott útján. Nem szokott újjal kísérletezni, hiszen a boltos már ismeri. Néha már előre csomagolja szatyra tartalmát, hiszen pontosan tudja, mikor vesz kenyeret, vagy hogy mikor fogy el a fogkrém.

Ugyanaz a nő vár tőle kielégülést, és mindig ugyanolyan monoton mozgásokkal, gépiesen kényezteti őt. Közben ugyanaz az undor táplálja, de nem mer új párt találni magának.

Fél, mert ugyanazt a hitelt fizeti, ugyanannak a banknak, és a régóta ismert postahivatalnok mindig ugyanolyan gúnyos mosollyal mered rá a havi csekkbefizetéskor.

Unalomig ismételt mondatok.

Ugyanazok az emberek kérnek kölcsön tőle, akik egykoron neki egy forintot sem adtak, és ugyanazok az emberek hoznak döntéseket a feje fölött, akikre ő soha nem szavazott. Ugyanazt a bért kapja már tizenöt éve. Ugyanazt a könyvet írja már az első perctől fogva, és ugyanazokat a könyveket olvassa, a már megszokott sorrendben.

Ugyanaz a ház meleg otthona, ugyanazok a gyerekek nézik le őt szerény ambícióiért.


Ugyanakkor ébred, és ugyanakkor alszik, és soha ki nem hagyná a kedvenc műsorát a tévében. Még ma is műsorújságot vesz, hogy a időben a fotelébe üljön.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Neked mi a véleményed?

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Eszedbe jutott valami, esetleg hozzáfűznéd a Te véleményed is? Ne habozz! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót! :)