Agytekervények küzdőtere

Mindig azt mondták, túl sokat gondolkodom.

Talán ezért sütnek a fejemen tükörtojást, és talán ezért vagyok én a kazán a hideg téli napokon. Az én agyam ugyanis folyton forrong, sistereg, rotyog, fő, leég. Mint egy energiaközpont, termi a hasznosításra váró áramot, gázt, vagy akármit. Nem kellett a rezsicsökkentésért örvendeznem, hiszen a szükséges energiát mindig megtermeltem magamnak.

Egyszer az az agyam találkozott az adóhivatallal. Sok szemüveges pacák vizslatta, miből élek, majd jól megbüntettek, amiért a szellemi többlet után nem adózom eleget. De előfordult súlyosabb eset is. Egyszer a telefonom töltőjét kerestem, hiába. Az agyamhoz csatlakoztatva azonban képes voltam a hívásfogadásra, a kényszeres Messenger-használatra, és a napi termés betakarítására a kedvenc farmos játékomon. De történt olyan is, hogy egy hasonlóan forrongó, többletenergiát termelő, koponyakitöltő masszával találkoztam, ami azért volt különleges, mert az agytekervényeket mindenféle kiálló horgok és kampók tartották egyben, így akarva-akaratlanul, összekakaszkodtunk.

Vitatkoztunk, ordítoztunk, majd a túl sok energiától koponyánk egyszerűen felrobbant.

Azóta sapkát hordok hideg napokon.