Fejbe lőtték Brandon Millert - Egy elképzelt könyv

2016. május 8., vasárnap

Fejbe lőtték Brandon Millert

A lövész már jó ideje leselkedett egy bokor mögött, térdelő testhelyzetben, melynek következtében lábában erős zsibbadást érzett. A fegyverét már rég csőre töltötte, bár nem volt teljesen megbizonyosdva arról, hogy ki is biztosította azt. Nem igazán lőtt még soha, de tetszettek neki a westernfilmek nagy összecsapásai, és azok a tömegmészárlások, amiket a gyengébb akciófilmekben, és néhány klasszikus gengszterfilmben látott. Először akkor gondolt arra, hogy az emberölést hobbiként kezdi űzni, amikor egy őszi délután villámként csapott bele a felismerés, miszerint egy homlokba eresztett golyó halálos sebet ejt áldozatán. Aztán szerzett magának a fekete piacon egy másodosztályú fegyvert, amivel nagyjából fél óra gyakorlás után lábon lőtte magát, de ő a gyógyulás időszakában sem pihent, gyakorolta célzóképességét. Hamar elhitte magáról, hogy fegyverének nagy mesterévé vált, hiszen egy év kőkemény munka eredményeképpen egyszer véletlenül eltalált egy üres üveget.

Eztán kezdett igazi szenvedélyének élni. Emberölési kísérletei először csúfos kudarcba fulladtak, az első tíz áldozatából ugyanis mindösszesen egyet karcolt golyó, és az is csak véletlenül. Aztán véletlenül megölt egy gitározó hajléktalant, amire már a rendőrség is felfigyelt néhány perc erejéig. De, miután kiderült, hogy az áldozat oszlopos tagja volt a helyi maffiának, legyintettek az esetre, és bezártak egy  a szervezetnek dolgozó bűnözőt, mondván, mindegy, hány bűntényt írnak az egyébként is hosszú listájára. A lövészünk tehát gyakorlatilag szabadon ténykedhetett, hiszen senkiben nem tudott kárt tenni.

Brandon Miller a vártnál korábban érkezett. Saját verseskötetét olvasgatta, az álnevet viselő költő ugyanis épp a művelődési központba tartott, hogy mind az öt rajongójával találkozhasson, és hogy felolvasson néhány pocsék verset a helyi nyugdíjasklub tagjainak, akik csak azért őt hívták meg a rendezvényre, mert a Gizi unokája volt, és általános iskolában mindig ötöst kapott magyarból. Ez annyi lendülettel és energiával látta el őt, hogy egész életében vakon hitt abban, hogy az írott szóval világhírre tehet szert.  Egy tekintélyes személynek azonban nem tetszettek a művei, ezért felfogadott egy profi bérgyilkost, hogy számoljon le a kultúra eme romboló alakjával. A bérgyilkos egyébként épp abban az időben akarta elvégezni feladatát, mint a lövész, annyi különbséggel, hogy ő a szmben lévő ház tetején helyezte el profi felszerelését. A szócsövet már rég betöltötte, lövésre készen várt a megfelelő pillanatra.

Brandon Miller különös óvatossággal szállt ki piros Ladájából, mintha érezte volna a vesztét. Körülnézett, majd elindult a szocialista hangulatot idéző épület felé. Az ajtóban kezet fogott egy ismerősével, majd egy rövid diskurzus alakulk ki közöttük. A bérgyilkos már rég a megfelelő szöget kereste, a bokorban bújkáló lövész remegő keze is a ravaszon pihent.


Aztán Brandon Miller hirtelen holtan esett össze a művelődési ház bejárata előtt. Két golyó is érte, de csak a tekintélyes személy szócsöve végzett vele. A lövész hiába töltötte meg fegyverét hangzatos kritikákkal, a golyó megint nem talált célba. Kitörte a szomszéd kisbolt kirakatát. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Neked mi a véleményed?

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Eszedbe jutott valami, esetleg hozzáfűznéd a Te véleményed is? Ne habozz! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót! :)