Álmatlanság - Egy elképzelt könyv

2016. június 13., hétfő

Álmatlanság

Néha csak nézed Őt, ahogy végkimerülésében csorgó nyállal az ágyat nyomja, valamilyen kényelmetlennek tűnő, kitekeredett pózban.  Magányos az éjjel, és valamiért a falióra hangosabban kattog a megszokottnál, mintha agyad rozsdás fogaskerekeit hallgatnád a nyomasztó csöndben, miközben Ő egyre hangosabban horkol.

 Mezítláb járkálsz a lakásban, és ugyan fázik a talpad, semmi pénzért nem húznál zoknit rá, hiszen jól esik a hideg. Nem kívánsz ételt, sem italt, nem hiszel a langyos tej varázserejében, mert az átkokat szóró csúf varázsló épp farkasszemet néz veled a tükörben.

Kissé kócos vagy, és nyúzott az arcod, jár az agyad, de a gondolatok nem állnak össze értelmes tartalommá, nosztalgiád fényképszerű apró pillanatok folytonos újrajátszása.

Látod a múltat, a jövőt, Őt, Magad és a világot, az ajtóban kaparózó macskát, a sötétben pihenő bútorokat, a széltől lebegő függönyt, anyád képét a falon, egy zsák szemetet a sarokban, amit már napok óta nem vittél le, egy üres üveget, és egy meghatározhatatlan alakot valahol a távolban. Hallasz valami torz zenét, amit valamelyik szomszédod bömböltet két szinttel lejjebb, és egy ugató kutyát, akinek nincs nyugta a részegen visítozó tömegtől.

Egy pillanatra Hozzá bújnál, és hagynád, hogy az érintése elaltasson, de a kitekert pózzal az egész ágyat privatizálta, helyed legfeljebb a kanapén lehet. Megint.

Kicsit nyomasztó az ébrenlét, pedig már napok óta fárasztóan dolgozol, mintha a világ összes feladatát öt nap leforgása alatt kellene teljesíteni. Másnap tizenkétórázol, már másodszor a héten, de valamiért mégsem tudod rávenni magad, hogy időben lefeküdj, hogy aludj valamennyit, mielőtt Ő hazaér. Mert mikor Ő hazaér, magáénak követel, és hiába akarsz inkább agybutító műsorokat nézni a tévében, ő unalomig traktál a napi sérelmeivel. Aztán, mintha fejbe verték volna, elalszik, horkol, nyáladzik, fingik, majd reggel korán elmegy, hogy aztán a műszak lejárta után megkeressen egy kurvát, hiszen te már rég elundorodtál tőle.

Nem csoda, ha úgy szeded az altatót, mint a Tic tac-ot.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Neked mi a véleményed?

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Eszedbe jutott valami, esetleg hozzáfűznéd a Te véleményed is? Ne habozz! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót! :)