(ön)uralom

csóktalan érintésekbe savanyodott

halvány gondolatok árnyékaiba olvadt

kimondatlan szavakat ír az élet

elgörbült mosolyokba tört ceruzáját

vágyakkal hegyezi ki

meztelen testek köré fonódva

forró tekintete a távolba réved

ritumusok és sóhajok foszlányait dúdolva

elfelejtett dalok

az érzékek viharában

csavargó lelkek között

önuralom nélkül él a mának