Füles és a szürkehályog esete

Füles nem szeretett a délelőtti villamosokkal utazni. Ha tehette, inkább metróval járt, bár napközben leginkább a munkában töltötte az idejét. Most szabadnapja volt, amit azzal töltött, hogy bevásárolt az anyja helyett a piacon, kiváltotta a gyógyszereit a gyógyszertárban, és befizette a kis lakás számláit a postán. Már éppen hazafelé tartott súlyos szatyrokkal felpakolva, és ahelyett, hogy csöndesen elmélkedhetett volna, miközben a tekintetét az ablak felé szegezi, valaki megzavarta őt, amikor hangosan felkiáltott:

-          Szürkehályog!

Füles ekkor döbbent rá, hogy az orvosjáraton van. Hiszen az ország minden hatvan év feletti lakosa orvosi diplomát kap a nyugdíj mellé, amit ugyan páran politikusi végzettségre cserélnek, de a legtöbben komolyan praktizálni kezdenek, ezért a fiatal orvosok mind külföldre menekültek, hogy legyen miből élniük.

-          Nem lehet szürkhályog, biztosan a cukra a baj, Zsiga is azért vakult meg, mert cukros volt- szólalt meg egy hölgy furcsa keretes szemüvegben.

-          Az öreg Pistának meg levágták a bal lábát- mondta egy férfi, aki vélhetően a szemüveges nő férje volt.

-          Én mondom, hogy szürkehályog!- erősködött egy kalapos hölgy, aki hangját még magasabbra emelte, hogy bizonyítsa az igazát.

Fülest nem igazán foglalkoztatta, hogy kinek a diagnózisa került nyilvánosságra a hangos beszélgetésnek köszönhetően. Megpróbált belefeledkezni a gondolataiba, szeretett volna egy kicsit kikapcsolódni, hiszen rég volt szabadnapos.  Felnézett az égre, hogy megnézze, milyen felhők gyülekeznek a feje felett. Talán délután kimegy egy kicsit a ligetbe, hogy pihenjen, merengjen, talán írjon egy keveset- gondolta magában. Talán még egy kis húst is süt magának, és vesz egy kis sört is mellé, és keres egy jó filmet a tékában, vagy a tévében. Vagy meglátogatja valamelyik barátját. Vagy a nagymamáját az otthonban, aki kilencvenhat évesen még mindig szeretne eljutni Los Angelesbe, hogy találkozzon Marlon Brandoval. Még mindig nem fogta fel a halálhírét. Igen, már úgyis rég volt bent nála, vihetne egy kis süteményt is, hogy egy kicsit elbeszélgethessenek a régi szép időkről.

-          Elnézést, hogy megzavarom, de van gondja a látásával?- szakította félbe a szemüveges nő Füles gondolatmenetét.

-          Nem- felelte Füles zavarodottan.

-          Látod Margit, megmondtam, hogy nem szürkehályog!- csattant fel diadalittasan.

-          És mondja csak, jár rendesen orvoshoz?- kérdezte a férfi. Kérdése hengneme inkább arra utalt, hogy szeretne egy új pácienst magának.

-          Csak ha a barátomat kell vinnem. Az én egészségem jól szolgál, de az övé... vastüdeje van, és naponta új májat ültet be magának, és...

-          Jaj, hát ne mondjon ilyeneket! Tudja, Ernő épp most készül csípőprotézis műtétre, és arra gondolt, hogy a gerincét is kicsréltetné, hogy ne fájjon annyira a háta.

-         Na, de Terike, ne beszélj erről, köt a titoktartás!- a kalapos nő haragosan nézett mindenkire, mert szentül meg volt győződve arról, hogy Fülesnek szürkehályogja van. Idegen szavakat kezdett sorolni, amelyek megdönthetetlen érvnek tűntek a határozott hangnemtől. Hiszen a nő ránézésre meg tudott állapítani bármilyen kórságot, még Dr. L. is megmondta neki, hogy egy igazi tehetség veszett el benne. Ő teljesítette kötelességét, hiszen a diplomája is kimondta: emberéleteket kell megmentenie a haláltól. És erre ő képes a legjobban. Ugyan sosem végzett egyetemet, és még az általános iskolát is alig járta ki, de az élet sok dologra megtanította. Tudta, hogyan kell kezelni a törött csontokat, a duzzadt ütésnyomokat, hasogató fejfájást, a remegést de még a májrákot is. Ő arra született, hogy gyógyítson. Csak egyetlenegyszer vallott kudarcot. Akkor kapta meg az első özvegységi nyugdíját, amikor átvehette az orvosi diplomáját. Büszkén állt a pódiumon, hiszen ő volt a legjobb diák.

És éppen ezért szentül hitt a gondolatban, hogy Füles szürkehályogban szenved. Hiszen ember nem járhat szürke színű szemekkel, az ellentmond a természet törvényeinek.

Füles már rég nem figyelt a nő szavaira. Az utcán sétáló embereket figyelte, és  magában teljes határozottsággal kijelentette, hogy legközelebb inkább a sarki bevásárlóközpontban vesz friss gyümölcsöt.