Szociális háló

Már megint megszakadt a kapcsolat. Nem küldtem el az üzenetemet a Facebook-on, mert a wifi lefagyott, vagy szabadságra ment, vagy, csak mert nem fizetik a túlóráját, egyszerűen baszik dolgozni. Nem hallom az üzeneted pittyegését, nem látom a képed, de talán a legjobban mégis az bosszant, hogy nem nézhetem meg a sorozatom legújabb részét. Kéne egy csokoládé. Vagy csipsz, vagy mindkettő, és bezárkózva a szobába, istenkáromlások és anyázások közepette az internet szelleméhez fohászkodom.

El kell küldenem az üzenetem. Meg kell osztanom még a legújabb macskás képem, és vár még egy profilkép csere is.

De megint megszakadt a kapcsolat. Mintha a köldökzsinort vágták volna el, fáj minden lélegzetvétel internet nélkül. Kint hideg van, itthon meg unalmasak az emberek, mert mindig azzal baszogatnak, hogy az időmet igazán eltölthetném valami hasznosabbal is. Eljárhatnék  mondjuk futni, mintha a benzingőzös nagyvárosban olyan kurva egészséges lenne futkározni. Azt mondják, egész nap a gép előtt ülni egészségtelen, de nem szerintem nem egészségtelenebb, mint májkrémen és parizeren létezni, vagy kólát önteni a borba, vagy a viszkibe, vagy mit tudom én.

Irigykednek, mert nekem van szociális hálóm, ők meg még a pendrive-ot is ly-vel írják.