Tagadás

Tagadás. Mintha mi sem történt volna. Mintha a napokból eltűnt volna a baj, a szenvedés, és a hirtelen eléd táruló ürességet valamiféle rózsaszín hab töltötte volna be, színes buborékokkal tetézve az egyébként is a tetőfokára hágott hangulatot. A néha mesterkéltnek ható szavak, az erőltetett mosolyok, a finom anyagból készült ruhák és a drága ételeket fogyasztó ALAK mögött bujkáló árnyék azonban nemhogy kisebbé vált volna a világnak tetsző boldog hallucinináció hatására, hiszen a ki nem mondott szavakból, és az elfojtott sóhajokból, vágyakból és érzésekből táplálkozott.

Mintha észre sem vennéd a jeleket. Látni a nyilvánvalót olyan, mint hároméveseknek szóló gagyi rajzfilmsorozatokat nézni, minden előtted van, de semmi sem részletgazdag. Előtted gügyög a betegség, a depresszió, a magány, az elfojtott szexuális vágyak, miközben a hétköznapok monotonitása kínosan affektálva narrálja a történéseket. Egy nap alatt eljutsz a felismeréshez ugyan, hogy baj van, de aztán hosszú hónapok, évek alatt, miközben vidáman menetelsz a lejtőn lefelé kedvenc csataindulód dúdolva, szakadt zászlóddal a válladon. Néha különös kényszert érzel az önpusztításra, mert hallasz valami agyonrágott klisét egy kórus égi dalában. Először csak a szavaiddal mész a Valhallába, majd a földi mámor minden formáját kokainnak hívják. Fürdőzöl az alkoholban, mintha nem lenne holnap, és nincs is holnap, csak ma, mert ma mindenki azt mondja, milyen jól nézel ki. Aztán  minden elmúlik. Állsz a tenyérlenyomatos tükröd előtt, és csak egy megfáradt arcot, egy görbe, összeaszott testet, látsz, valakit, aki üveges tekintettel néz vissza rád.

Nem kell törődnöd vele. Ha te nem veszel róla tudomást, más sem fog. Aztán azon kapod magad, hogy mindenki más arról az ALAKRÓL beszél, aki ellopta minden jellemvonásod, és egy igénytelenebb, fakóbb, elszakadt köntösben köszön vissza az ismerőseidnek.

Te már nem te vagy, de nem lehetsz önmagad, mert egykor olyan vidáman énekeltél a lejtőn levezető úton, hogy a himnuszod a mantráddá vált, a mantrád az életfilozófiáddá, az életfilozófiád meg ott kering az ereidben, minden egyes betűje a testedbe égett, és a ki nem mondott szavak és a meg nem valósított vágyak mérgével keveredve maradandó nyomokat hagy kifacsart testedben.

Még jó, hogy- mint minden másra- erre is jó egy pszichológus.