Első kérdezz felelek- avagy ennyit rólam

Ez a bejegyzés különleges apropóból jött létre, ugyanis a Könyvmarketing nevű Facebook-csoport Napi író játékának keretein belül a tagok engem is faggathattak. Ők lelkesen kérdeztek, én pedig most válaszolok. 

- Mondj magadról pár szót!

- A nevem Tóth Judit, bár a legtöbben Judy néven ismernek. 22 éves vagyok, lelkes (?!) egyetemi hallgató, kommunikáció- és médiatudományt, illetve filmelméletet tanulok. Szeretnék a jövőben filmkészítéssel foglalkozni, ami a rendezéstől a forgatókönyvírásig elég sok dolgot takar, de addig még sok lépés van hátra. Mindemellett jelenleg a Moziba mentem nevű filmes blog filmkritikusa vagyok, és több mint két évig az Uploaded Magazin főszerkesztőjeként is tevékenykedtem, de ez a kaland sajnos november elsején véget ért. Irodalmi alkotásaim egyébként több antológiában és irodalmi magazinban is megjelentek.

- Beszélj a (leendő) könyve(i)dről!

- Jelenleg egy novellásköteten dolgozom Varázscitrom címen, amely a tervek szerint valamikor jövőre jelenne meg. A megjelenési dátum egyelőre nagyon képlékeny; részben azért, mert nem mindig jut elegendő időm az írásra, néha a múzsa sem túl jó hozzám, de nagyobb részben azért, mert vannak bizonyos kérdések, amiben még nem sikerült dűlőre jutnom. 

Egy antológiát jegyzek szerkesztőként, amely az Uploaded Magazin pályázatának eredményeképpen jelent meg idén áprilisban. A Feltöltött pillanatok  27 kiváló alkotást tartalmaz, és e-bookként és nyomtatott formában is megvásárolható. 

- Ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot!

- Azt hiszem, hogy ha van egy dolog, amit megtanultam a marketinggel kapcsolatban az az, hogy soha nem lehet elég. Sem a pénzből, sem a megosztásokból.

- Mikor kezdtél el írni? Mi volt az első elkészült műved?

- Nagyjából 15 évesen kezdtem írni, hogy eltöltsem valahogy az unalmas kollégiumi estéket. Az első elkészült művemet éppen ezért ceruzával írtam egy szép füzetbe After the darkness címmel. Néhány év múlva visszaolvasva ez a regényféle iromány eléggé szenvedett a gyermekbetegségektől, a cím sem volt rendben, de a szobatársaim élvezték.

- Ha éppen nincs ihleted az íráshoz, milyen módszerrel teremted meg? Van erre jó recepted?

- Sokszor szenvedek attól, hogy ha a szabadidőmben ülök le írni, egyszerűen nem tudom megfogalmazni az egyébként kész gondolatokat. Ilyenkor a legkülönfélébb zenéket hallgatom, videókat nézek, folyton a Delete gombot nyomom, és hangosan szitkozódok. De valami mindig kisül belőle. :)

- Miért szereted a haiku formát? Melyik versedet szereted a legjobban?

- A haiku azért vált az egyik kedvenc formámmá, mert nagy kihívásnak tartom azt, hogy 17 szótagban fogalmazzak meg egy érzést, gondolatot. 

Hogy melyik versemet szeretem a legjobban? Azt hiszem, erre nem tudok válaszolni.

- Kaptál már olyan kritikát, amit nehéz volt feldolgozni? És, ha igen, hogyan léptél túl rajta?

- Én úgy tekintek a kritikákra, mint a fejlődés lehetőségének egy módjára. Azt gondolom, hogy a kemény, ugyanakkor nem rosszindulatú véleményekből lehet a legtöbbet tanulni, mert amikor valaki csak annyit mond, hogy "Jó", akkor azzal gyakorlatilag semmit mond. Igazából egyszer kaptam olyan kritikát, amit nem tudtam mire vélni, de az nem azért volt, mert nagyon szíven ütött, hanem azért, mert felesleges szőrszálhasogatásnak éreztem és nem volt elég konkrét. Szóval egyszerűen csak vállat vontam, és továbbléptem.

-Mit szeretsz írni? Verset, cikket, történetet?

- Nehéz választani. Szeretem a verseket, mert spontán pillanatokban az ír le egy élményt, benyomást, vagy gondolatot, de a kritikusi munkámat is élvezem, mert reménykedem benne, hogy ezzel formálhatom a valóságshowkon relaxáló nézők véleményét. A történeteimben is szeretek elveszni, világokat kreálni, kapcsolatokat szövögetni, szóval tényleg azt gondolom, hogy nem tudok választani.

Mindenkinek köszönöm a közreműködést és a kérdéseket!