KÖNYV: Közöttünk a folyó

„Tanuld meg a fehér ember minden titkát és tudományát. De ne kövesd el hibáit!”

Ngugi wa Thiong’o könyve, a Közöttünk a folyó a Tarandus Kiadó gondozásában jelent meg. A magával ragadó történet abba a zavaros időszakba repít el minket, amikor a fehér telepesek először jelentek meg Kenyában.

Egy a civilizációtól elzárt területen járunk. A két domb- a Kameno és a Makuyu-, között elterülő völgyben, az élet völgyében húzódik végig a Honia folyó. A folyó, ami soha nem szárad ki, és ami életet és reményt ad a völgy lakosainak. A történet főhőse Waiaki, a látó, Chege fia, aki már egészen kis korától kicsit más, mint a többiek. Már egészen fiatal kortól kezdve volt valami a tekintetében, kisugárzásában, ami miatt az emberek hallgattak rá.

Chege úgy dönt, fiát Sirianába, a misszinoáriusokhoz küldi, hogy kitaníttassa, hogy megismertesse vele a fehér ember tudományát. Titkon abban reménykedik, hogy a Prófécia, mely egy a dombok közül érkező Megváltót jövendöl, aki a legnagyobb szükségben segít népének a helyes útra lépni.

Az egész történetet elírhatnánk egy erkölcsi dilemmaként is.  Waiaki az évek múlásával jelentős tudásra tesz szert, megismeri a fehér ember tudását, vallását, a keresztény elveket, ugyanakkor elkötelezi magát a törzsének, átesik a legjelentősebb törzsi szertartáson, a körülmetélésen, is, és tanítóként legfőbb céljává az válik, hogy minél több iskolát hozzon létre a tudásra éhes gyermekek számára. De ahogy egyre nagyobb felelősség kerül a vállára, egyre inkább elbizonytalanodik.

Hogy ezt megértsük, ki kell emelnünk pár fontos tényezőt a történetből. Noha Waiaki és két társa Kinuthia és Kamau még annak ellenére is részesülhettek a misszionáriusok oktatásában, hogy átestek bizonyos törzsi szertartásokon, a keresztény egyház egy esemény hatására megtagadja minden olyan fiatal oktatását, akik a törzsi „sötét” szokások szerint élnek. A keresztény egyház legelkötelezettebb híve Józsué, akinek az évek előrehaladtával egyre több embert sikerül megtérítenie, így hatalma folyamatosan növekszik. Józsuét két lánnyal áldotta meg a sors. Nyamburával és Muthonival. Noha mindkettőjüket feltétlen engedelmességre nevelték, Muthoni mégis úgy dönt, hogy keresztény meggyőződése ellenére át akar esni a nővé avatás törzsi szertartásán, a körülmetélésen. Szembe szegülve apjával, a törzsben élő nagynénjéhez szökik, ahol más társaival együtt át is esik a beavatkozáson, azonban míg a többiek néhány nap alatt rendbe jöttek, ő fertőzést kapott, és meghalt. Muthoni neve legendává válik, hiszen a halála hatására Józsué és elkötelezett hívei „pogányüldözésbe” kezdenek, és mindenkit kitagadnak, akik attól függetlenül, hogy felvették a vallást, részben, vag teljesen a törzsi szokások szerint élnek. Ez a keresztények között is egyfajta ellenállást váltott ki, sokan elfordultak a Józsuétól, és új vezérként Kabonyit, Józsué kortársát választották.

És hogy jön itt a képbe Waiaki?

Waiaki végig középen helyezkedik el. Nem tud teljesen beilleszkedni a törzsbe, mert ugyan elkötelezetten szolgálja azt, sőt, a Kiama vezetője is lesz egy időre (a Kiama a törzs vezértanácsa), ugyanakkor látja az elmaradottságot, az egyre növekvő ellentétet is. A hagyományok és a szokásrendszer megköti a kezét, hiszen olyan emberek meggyőződését is  meg kell változtatnia, akik bölcsességüket a törzsi hagyományokból merítették, és koruk már alapból tekintélyt parancsol.

De nem ez az egyetlen gond. Waiaki pontosan látja azt is, hogy a keresztény egyház megtért híveitől azt várja, hogy hagyományaikat teljesen tagadják meg, amitől egy nagy ellentmondás keletkezik az emberek lelkében. Waiaki az oktatásban látja a megoldást. Azt akarja, hogy az embereket ne a sötétség vezérelje, hiszen nem tudnak úgy szembeszállni a fehér telepesekkel, akik elveszik a földjüket, és megadóztatják kunyhóikat, ha azt sem tudják, mi az az adó. És ugyan ezen törekvéseit mindenki üdvözli, mégis ellenállásba ütközik.

Magával is meg kell küzdenie.

Apja még gyerekként elvitte őt a szent ligetbe, ahol mesélt neki a próféciáról. Szavai időről-időre visszaköszönnek elméjében, ami még jobban elbizonytalanítja. Vajon tényleg ő lenne a kiválasztott? A messiás, aki a megoldást hozza népének? De mi az ő szerepe az egyre növekvő ellentétek tengerében? Vajon a feltétel nélküli szolgálata tényleg gyümölcsöző lesz?

De Kabonyi egyre erősödő befolyásával is harcolnia kell.

Hiszen ő az egyetlen, aki tényleg az újában állhat. Hiszen ő a törzsi vezető, a hagyományok legfőbb ismerője, és ő is ismeri a próféciát. Vajon hogyan bírhatja jobb balátásra? Érdemes egyáltalán megküzdeni vele?

A könyv minden oldala újat mutatott nekem. Egyrészt, közelebb hozott hozzám egy olyan kultúrát, amit nem ismerek mélyre hatóan, másrészt pedig bemutatott egy olyan jelenséget, ami a mai napig meghatározza Afrika fejlődését. A törzsek között és a törzseken belül feszülő ellentétek miatt a telepesek gond nélkül vehették el a földeket, hiszen egység és tudás híján kevés ellenálásba ütköztek.

A tömör mondatok és az időkezelés kicsit balladisztikussá tették a történetet. Gyönyörű tájleírásokat kapunk, viszont kevés párbeszédet, az író inkább összegzi, ki mit mondott egy gyűlésen. Éppen ezért minden egyes lehangzott mondatnak súlya van.

Ami a leginkább megdöbbentett, az a végkifejlet. Az eddig csak plátói szerelmi szál, ami Nyambura és Waiaki között bontakozik ki a háttérben, itt csúcsosodik ki, de ez a beteljesedés nagyon szomorú és elkeserítő véget eredményez, ami talán mind a mai napig jelzi, miért mérsékeltebb Afrika fejlődése a tobbi kontinenséhez képest.

Mindenképpen ajánlom ezt a könyvet mindazoknak akik egy nem túl hosszú, elgondolkodtató olvasmányra vágynak, mert egy olyan világ tárul elénk, amiről eddig csak hiányos képeket kaptunk . Érdekes és keserű ellentétpárok jelennek meg, hiszen hőseinknek nem csak a kötelességtudattal és a vágyakkal, a hagyományokkal, és az új tudással, hanem önmagukkal is meg kell küzdeniük.