Talán - Egy elképzelt könyv

2016. november 25., péntek

Talán


Talán csak egy percig tart,
és elröppen, mint egy lepke.
Kopár sivatag a bánat,
könnyeit a mélybe temette.
Szomorú szemek nem áztatnak
termőföldet, és nem nő virág
a bánat talaján,
Talán csak egy percig tart,
és eltűnik, mint a kámfor, és aki a tőrt döfte,
okul a hibából. 
Talán én vagyok az egy,
aki végig szenved,
és akinek az élete
nem a jó úton megy.
Talán az én könnyeim nem fakasztanak folyót,
és a magány kopár sivatagában
nekem nem jut hely az oázisban.
Talán csak a sötét árnyak tudják utam,
de még ők sem mondják, hogyan érhet véget a kín.

Hogy kín-e ez, nem tudom.
De az út már a végénél tart.
Talán holnap új kövekre lépek,
és minden más lesz.
A sötét árnyak eltűnnek
És talán majd egyszer
joggal neveznek
felnőttnek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Neked mi a véleményed?

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Eszedbe jutott valami, esetleg hozzáfűznéd a Te véleményed is? Ne habozz! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót! :)