Talán

Talán csak egy percig tart,

és elröppen, mint egy lepke.

Kopár sivatag a bánat,

könnyeit a mélybe temette.

Szomorú szemek nem áztatnak

termőföldet, és nem nő virág

a bánat talaján,

Talán csak egy percig tart,

és eltűnik, mint a kámfor, és aki a tőrt döfte,

okul a hibából. 

Talán én vagyok az egy,

aki végig szenved,

és akinek az élete

nem a jó úton megy.

Talán az én könnyeim nem fakasztanak folyót,

és a magány kopár sivatagában

nekem nem jut hely az oázisban.

Talán csak a sötét árnyak tudják utam,

de még ők sem mondják, hogyan érhet véget a kín.

Hogy kín-e ez, nem tudom.

De az út már a végénél tart.

Talán holnap új kövekre lépek,

és minden más lesz.

A sötét árnyak eltűnnek

És talán majd egyszer

joggal neveznek

felnőttnek.