#Aleppo

A háborúnak nincsenek győztesei. Talán a győztes katonák nem kerülnek börtönbe, de életük végéig fizetniük kell a kioltott életekért. Nem kell említeni azokat a statisztikákat, amelyek a ptds-ben szenvedő katonák számát mérik fel. Ők azok a férfiak, akik hazatérve a háborúból, mintha kivetkőztek volna önmagukból, az egykori szerető családapák agresszívvé válnak, önpusztitó cselekvésekbe kezdenek, az öngyilkosságba menekülnek, vagy egyszerűen haza sem térnek a családjukhoz. A háború csak politikailag lehet nyereséges, de a befektetett tőke csak lassan térül meg, és ugyan úgy tűnhet, megéri, de nem.

Borzalmas, ami Aleppóban zajlik jelenleg. Borzalmas, hogy emberek ezreinek kell a földi pokolban tengődniük, várva valamiféle csodára, reményre a menekülésre, az ÉLETRE, de mintha semmi nem történne. A világ a szolidaritását csak Twitter-üzenetekben, ehhez hasonló posztokban és egy perc néma csöndben fejezheti ki, cselekvőképtelenek vagyunk, a nyomásgyakorolás legcsekélebb ígéretével. Mert ha sokan üzengetünk, talán történik valami. Talán megjelenik egy- két cikk, talán eljut egy-két fontos helyre. Ez segít az áldozatokon? Nem, de mi nem tehetünk semmit. Addig biztosan nem, ameddig a (magyar) média a komoly világpolitikai eseményekről adott helyzetjelentés helyett kaviárba belógó boáról, táncoló jegesmedvékről, vagy arról tudósvt, hogy a Posta összeomlott a karácsonyi csomagok terhe alatt. Ez egyébként nagyon kellemetlen, de a karácsonyi csomag megérkezik később, és  van számos mód, amivel meghitté lehet tenni a karácsonyt a 21. század fejlett technológiájának köszönhetően, de mi ez a kellemetlenség ahhoz képest, hogy 40 ezer ember reszketve várja, vajon kijut-e Aleppóból. Vajon megéri-e egyáltalán a holnapi napot? Vajon marad-e bármennyi porszem is abból, amit egy élet alatt nehezen felépitett?

Akibe szorult egy kis humanizmus és empátia, az elgondolkodik rajta. Aki úgy gondolja, hogy mindez csak szemen szedett hazugság, az még véletlenül se nézzen körbe a világban, mert tagadni fogja a globális felmelegedés tényét, és gyűlöletkeltő gondolataiban a Föld akár lapos is lehetne. Mi nem tehetünk semmit, azon túl, hogy hangot adunk a szenvedésnek. Hogy túllátunk a meg(nem) érkező csomagokon, az ostoba villalakó celebeken, és így a Karácsony közeledtével kifejezzük azt, hogy emberek vagyunk.

Mert amíg csöndben nézzük, hogy a gyűlölet és agresszió egyre erősebbé válik körülöttünk, észre sem vesszük, hogy átvette az irányítást az életünk fölött.

kép forrása: www.businessinsider.com