KÖNYV: Öregmama történetei

Emlékszel még azokra a történetekre, amiket a nagyszüleid meséltek neked? Azokra a falusi, olykor balladai homályba veszett történetekre, amelyeket kisgyerekként először csillogó szemekkel hallgattál, majd a sokadik ismétlés után csak egy vállrándítással vagy szemforgatással reagáltál? Ezek azok a történetek, amelyekre csak akkor tekintesz igazán meleg szívvel, ha felnőttként ott ülsz  a nagypapád mellett a kanapén, aki egy kupica pálinka után önfeledten mesél azokról a régi szép időkről. Radu Tuculescu ezeket vetette papírra, és osztotta meg a nagyközönséggel. Itthon a Tarandus Kiadó jóvoltából elevenedik meg ez a különleges  világ.

Öregmama már alig lát és nehezen jár. Gyakran belalszik a mondandójába, és gyakran keveri saját emlékeit az éppen aktuálisan olvasott könyve cselekményébe. Öregmama alig párszor hagyta el életében a faluját, és éppen ezért mindent tud mindenkiről. A férje már sajos rég meghalt, magányát csak háziállataival, és az olykor őt meglátogató unokájával, és annak párjával osztja meg. A történetek leírója- mint az unoka partnere- egy különleges, kívülálló pozícióból hallgatja a történeteket. A tagadhatatlan kíváncsiság, az a bizonyos csillogó szem ott van minden egyes oldalon, a sorok között megbújva. Szép lassan mindent megtud a Petra nevű falucska lakóinak múltbeli, olykor kifejezetten szaftos történeteiről, amelyek olykor Öregmama emlékeiben keverednek, olykor pedig az író fantáziavilágában. Noha minden egyes sor közelebb visz a történetek végéhez, Öregmama hirtelen elalvásai hichcocki suspence-t teremtenek, így csak a köny végére (vagy még akkor sem?) kapunk teljes képet Demeter temetéséről vagy épp Margólili kesze-kusza kapcsolatairól. Tuculescu remekül keveri a falusi balladai homályt, az Öregmama által (de tudta nélkül) idézett irodalmi klasszikusokat az idős nő  egyszerű elbeszélésmódjával és a saját emelkedett stílusával, amelyből egy igazi olykor vidám, olykor némaságba fulladóan szomorú életmese kerekedik ki.

Az a legszebb ebben a kötetben, hogy mindenkinek van egy Öregmamája, akire gondolva ezek a történtetek tökéletesen átélhetővé válnak. Olvasás közben ugyanis akaratlanul is felsejlenek azok a beszélgetések, amikor a nagyszülők a saját lakodalmukról,  a szomszéd Csúnyagiziról vagy a részeges Kispistáról anekdotáznak. Öregmama történetei ezért képesek kilépni a kis falusi keretből, és globálisan is értelmezhetővé válni,  őrizve a falusi hagyományokat és a nép elbeszélésmódot, keverve az európai látásmóddal és egy emelkedett irodalmi nyelvezettel.

Éppen ezért válhat egy kiváló délutáni olvasmánnyá egy szürke vasárnapi délutánon.