Világképtelen

Az igazság az, hogy kurvára nincsen világképem.

Vannak szemeim, érzékelem a világot, van legalább huszonötféle papírom arról, hogy az agyam képes idegen nyelvek ismeretére, a számítógép billentyűzetének variált nyomkodására, papírom van arról, hogy képes vagyok szöveget fogalmazni, és arról is, hogy nem követtem el bűncselekményt életem eddigi szakaszában. Tudom, mi különbözteti meg a DNS-t az RNS-től, és azt, hogy milyen jogi korlátai vannak egy tömegfelvétel megosztásának. Tudom, hogy a dédnagyapám a háborúban halt meg, és azt is, hogy az anyám kislányként az angol királynő fodrásza szeretett volna lenni. Öt nyelven tudok ételt rendelni, és legalább 10 ország himnuszát ismerem fejből. Találkoztam már a halállal, láttam egy új élet kibontakozását, láttam derékba tört karriereket, és karrierbe törött életeket, láttam az anyámat sírni a nagyapám temetésén, és láttam az újszülött öcsémet a szülőotthonban. Láttam a Buckingham palotát, és a La Sagrada Familiát, sétáltam a Károly-hídon, és találkoztam már a svéd nagykövettel, beszélgettem hírességekkel, és falom a könyveket. Adtak már tanácsot az életről, megmondták, milyen szakma illene hozzám, megmondták, mikor szüljek gyereket, és milyen férjet válasszak magamnak. Beszéltek már nekem arról a világról, amit én csak hallomásból ismerek, arról a világról, ahol fegyver kell egy vödör vízhez, de arról, hogy a pék hogyan teljesíti a napi megrendeléseket a karácsony előtti utolsó hajtásban. Láttam boldog párokat ruhákat venni, és láttam, ahogy egy ember egyszer megverte a kutyáját. Aztán a nagyapám arról beszélt, hogy a diszkóban senkinek ne adjam oda az italomat. De tudok idézni Radnótitól és John Lennontól is, értekezhetek a szubsztancia szubjektivitásáról is. Húztak már pár keresztet az életem felett, és kaptam pár rosszalló megjegyzést,  és volt pár álmatlan éjszakám velőig hatoló, intenzív gondolatok miatt.


És míg ezek az információk mind arra szolgálnak, hogy az elme kiteljesedjen és többé, naggyá váljon, a helyzet az, hogy fogalmam sincs arról, hogyan kell „paliban lenni” Istennel.


Megjegyzések

  1. Az életnek három fő szakasza van: felhalmozás/növekedés, kiteljesedés, hanyatlás. Te még bőven az elsőben vagy, majd a kiteljesedés vége felé - ha már megéltél ezer gyönyört, pár halált, párszor megrágott és kiköpött az élet, és nem utolsó sorban megtagadtál és újra felismertél néhány különböző Istent - sokkal bölcsebben fogsz visszanézni a mostani énedre.
    A kínlódásod kicsit hasonlít az alkotók fájdalmas kétséghalmazára, de ha ilyen könnyű lenne ilyen fiatalon teljes egészében látni az életet és a célt, mi értelme volna végigcsinálni??
    Tehát: tanulj, tapasztalj, gyűjts élményeket, utazz, szeress!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt még az év elején írtam, és nem mondanám, hogy nagy fejlődés történt azóta, de rajta vagyok az ügyön :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szólj hozzá!

Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!