Nagyjából az amerikai
megjelenéssel egy időben, a Tarandus Kiadó gondozásában jelent meg Winston
Groom új regénye, az El Paso, amely egyébként akár Quentin Tarantino fejéből is
kipattanhatott volna.
Winston Groom, a Forrest Gump
szerzője már húsz éve nem adott ki fiktív történetet, így tehát még nagyobb
érdeklődés fogadta legújabb kötetét. Az El Paso a mexikói forradalom eseményeit
mutatja be, ügyesen keverve a valós eseményeket az írói képzelettel, miközben ámulatba ejtő le írást adott a 20 század elejéről, mind a bostoni ír mágnások fényűzéséről, mind Mexikó varázslatos tájairól és a nem épp varázslatos politikai berendezkedésről.
A történet főhősei a vasútmágnás
(ex)milliárdos, Shaugnessy ezredes és (örökbefogadott) fia, Arthur, akik ugyan egy nagy közös családi nyaralás
reményében utaznak Mexikóba (noha a forradalom baljós előjeleiről már korábban
értesülnek), azonban hamar szembe kell nézniük a hírhedt bandita, Pancho Villa ördögi
tervével.
Az El Paso több szempontból is
összetett. Egyrészt, a regény magában hordozza a „roadmovie”, a kalandregény, a
fejlődésregény, a dime-novel, a western és bizony még a romantikus regény
elemeit is, másrészt a szereplőkről is nagyon komplex és részletes leírást
kapunk, aminek hatására mindenkivel képesek lehetünk egy rövid időre
azonosulni, hiszen még az antihősnek is vannak pozitív cselekedetei,
tulajdonságai. Winston Groom veszi a fáradságot, hogy a mellékkaraktereknek is
jellemet, motivációt adjon, hogy kiemelje őket a történet díszleteiből, és
egyéniségekké varázsolja őket. Ráadásul, hogy jobban megismerhessük a
Shaugnessy- családot, és az oda 9 évesen becsöppenő Arhturt, hosszabb-rövidebb
flashbackeket olvashatunk, melyek hatására kirajzolódik az apja árnyékából
kilépni kényszerülő fiatal férfi fejlődéstörténete is.
A regény tocsog a vérben. Szinte
minden oldalon olvashatunk valamilyen halálesetről, különös kegyetlenségből
elkövetett, olykor értelmetlen tettekről, amely értelmezhető egyfajta műfajparódiaként
(vagy a dime-novel lényegeként, amely eredetileg filléres szenzációhajhász
regény általában western témában), ugyanakkor értelmezhető a forradalom természetéről
és áldozatairól készített naturalista rajzolatként is.
Az El Paso magával ragadó
olvasmány, amely a nézőpontok sokszínűségéből tevődik össze. Olvasás közben
szinte fel sem tűnik, hogy maga a regény több mint ötszáz oldal, mert annyira
belemerülünk az apró részletekbe, az olykor humoros, kissé szürreális történésekbe, olykor
pedig a kegyetlen gyilkosságokba, hogy mire végzünk a kötettel, mi magunk is
végigmentünk Arthur Shaugnessy hőssé válásának rögös útján.
Remélem, az én regényemről is ilyen hozzá értő kritikát írsz majd:)
VálaszTörlésIgyekszem teljesieni az elvárásokat :)
Törlés