KÖNYV: Az ártatlan bűnös - Egy elképzelt könyv

2017. február 1., szerda

KÖNYV: Az ártatlan bűnös

2017-ben nagyjából csak akkor olvasunk el egy drámakötetet, ha az valamilyen órára vagy vizsgára kell. Vannak persze örök klasszikusok, amiket időről időre elővesz az ember, a Hamlet vagy a Rómeó és Júlia például még egy átlagember könyvtárából sem hiányzik. De mi a helyzet a kortárs magyar drámával? Noha a színházak kínálatában számos kiváló kortárs darab is helyet kap, ezekből alig néhány jut el a könyvesboltokig. Éppen ezért hiánypótló alkotás Diana Soto Az ártatlan bűnös című drámája.

Diana Soto Spanyolországban él és alkot. A drámaírás mellett novella- és versírással is foglalkozik, amelyeket a Törpekirály és a Nézz fel a Holdra című kötetekben is olvashatnak az érdeklődők. Drámája, Az ártatlan bűnös a DrámaTéka Drámaműhely pályázatán elnyerte a legjobb történelmi ihletésű dráma címet, a kötet előszavát pedig Ambrus József írta.

Az ártatlan bűnös Marie Antoinette élete utolsó napjait mutatja be nekünk. A témaválasztás nem új, a „nagyzolásáért” meglakoló királyné történetének már számos adaptációja van, Diana Soto azonban a történelmi események majdnem pontos ábrázolása mellett képes elrugaszkodni egy olyan érzelmi és szellemi síkra, ahol nem csak a halálára váró királyné szenvedései jelennek meg, hanem a népben jelenlévő ellentmondás a forradalmárok és a királypártiak között, illetve a forradalom eszméi és célja is megkérdőjeleződnek. A mű igazi tragédiája nem a királyné halála, hanem az, hogy még a legelhivatottabban harcoló forradalmár is kiábrándul az eszméből, hiszen az erőfeszítéseik és eredményeik ellenére csak az éhínség és a szegénység nem szűnik meg egyik pillanatról a másikra.  

Marie Antoinette karaktere összetett, ábrázolása különösen aprólékos. Nem csak a börtönbeli szenvedéseket láthatjuk, Vienna segítségével megismerhetjük a kislány Mária Antónia magányát és kötelességeit, és a már királynévá cseperedett Marie Antoinette fényűző, léha életmódját is.  A freudi analitikus pszichológia eszközeit felhasználva kapunk magyarázatot a királyné „bűnére”: minden tettre magyarázatot ad az elvett gyermekkor, és a szeretethiány, ugyanis sem az anyjától, sem a férjétől nem kapta meg a kellő szeretetet. Az ábrázolásmódnak köszönhetően Marie Antoinette bűnei a neveltetés következményévé válnak, személye pedig a kor körülményei miatt eleve bukásnak van ítélve. A király és a királyné nem több egyszerű bűnbaknál, a nép haragja, frusztrációja a halálukban teljesedik ki. De mint ahogy az a műben pontosan kirajzolódik, a nép maga sem volt biztos abban, hogy a halálukra tényleg szükség van-e.


Az ártatlan bűnös tehát képes újraértelmezni és megkérdőjelezni a forradalom eszméit. A klasszikus dráma nyelvezetével, különleges líraisággal emelkedik az eszme és a szenvedések fölé, feloldozva ezzel Marie Antoinette-et a földi lét nyomorúságos kínjai alól, és egyfajta esztétizáló képet adva a francia forradalom kegyetlenségeinek.  A királyné, a bűnös, az anya, az özvegy, és a nő egy személyben mégis ártatlan marad, hiszen ő magát soha nem érezte bűnösnek. És, mivel a lelke tiszta marad a bűnöktől, halálában egy haldokló eszme öltött testet, de így a nép válik az igazi bűnössé. 

A könyv megvásárolható az Underground Kiadó honlapján., illetve ITT és ITT 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Neked mi a véleményed?

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Eszedbe jutott valami, esetleg hozzáfűznéd a Te véleményed is? Ne habozz! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót! :)