Üres az ágyam nélküled

Vannak napok, amikor a takaró alatt összegömbölyödve szitkozódok reggel hat óra valahánykor, amikor ugyan még lenne pár perc az ébresztő jelzéséig, azonban valamiért épp ekkor kell valamilyen világot megváltó gondolatnak születnie, miközben a húgyhólyag szinte megreped az előző nap elfogyasztott vízmennyiségtől, hiszen az egészséges életmód azzal kezdődik, hogy a napi vízfogyasztást fél literről másfél literre emelem; ami  ugyan elvben jót tesz a szervezetnek, azonban a vesék egy ezer fokon égő kazánná válnak, amelyek úgy eresztik ki magukból a távozásra szánt folyadékot, mint valami gyárkémény azt a füstöt, amitől átlag öt évvel korábban elhaláloznak a gyár környékén élő mit sem sejtő polgárok. Ezeken a napokon persze a kávé is lassabban fő le, és mivel éjjel kikapcsolt a fűtőtest, a takaróból való kilépés lassú fagyhalálhoz vezet, ráadásul a papucsok ismeretlen helyre távoztak, a köntösben az illatod érzem; elszomorodom, mert az éjjel különösen nyugodt volt. Nem horkoltál el egy teljes szimfóniát, ráadásul a takarót is csak a kutya húzta le rólam, akiről egyébként még az éjjel kiderült, hogy csak álomkép volt.

Üres az ágyam nélküled. Fészkelődnék, de a reggeli rutin gépies monotonitása a kényelmes nyújtózkodás és a késésig ismételgetett felkelésre buzdító mondatok helyett a reggeli show szól a rádióban, miközben lassan fő a kávé, és az egész lakás hideg. Hideg és magányos, és elfogyott a tej. Elfogyott, mert megittad, amikor a múltkor nem tudtál elaludni, és egész éjjel arról beszélgettünk, hogy vajon hogyan lehetséges, hogy a test képes a zuhanás érzését létrehozni álom közben. Magában a gabonapehely a cukormentes kávéval olyan, mint nélküled ébredni; olyan, mint azok a türelmetlen percek, amik csak lassan válnak órákká, és amik legtöbbször az üres semmittevéssel telnek, amikor nem vagy itthon. Most nem vagy itthon, mert túl korán ébredtem, és az éjjeli műszak még csak most ér véget, de tudom, hogy ha hazaérsz, akkor friss kiflit kenünk meg olcsó margarinnal, és együtt kevergetjük meg az olcsó kávénkat, és ugyan a lakás továbbra is hideg marad, amíg megint majdnem elkésem a munkahelyemről csak azért, hogy a láthassam, ahogy mély álomba szenderülsz.