lélekbénulás - Egy elképzelt könyv

2017. március 23., csütörtök

lélekbénulás

rükvercben tolatok az anyaméh felé gondolatban
bár korban már közelebb állok a halálhoz
a tökéletes biztonságot keresve
az érinthetetlenségbe menekülnék
nem akarok kapcsolatot a külvilággal
nem akarom társamként az örök magányt
amelyre azokat kárhoztatták
akik az életben maradásért az életüket áldozták
melegségre vágyom
a tökéletes világra
amelynek illúzióját még egy LSD-trip közben sem definiálhatom
ezért hiába lövöm magam minden szarral
ha ugyan leszedálnak de láncaimat nem szaggatják szét
azok a láncok nem köldökzsinorként táplálják bennem az életet
hanem csontig maróan pusztítják bennem a remény csiráit
mintha non-stop  valamilyen rovaritó szert szívnék nagy dózisban
hogy a tüdőmet is szétmarja
és valamilyen idegméregtől
a Duna-parton fetrengve egy meztelen nőről hallucináljak
akitől még annyi kielégülést sem kapok
mint attól a részeg fasztól
aki egy vécében dug meg nagyjából három perc alatt

mielőtt még elítélnél
gondolj csak bele
hogy  akkor romlott meg minden
amikor elhagytad a tökéletességet

hogy a világot válaszd helyette
pont ahogyan én is tettem




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Neked mi a véleményed?

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Eszedbe jutott valami, esetleg hozzáfűznéd a Te véleményed is? Ne habozz! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót! :)