Maklári Tamás neve
sokak számára ismerősen csenghet, hiszen a szerző számos német nyelvkönnyvel
könnyítette meg a nebulók
dolgát. 2014-ben megjelent szépirodalmi műve, a Teknős és az álmodozók azonban
egy szürreálisnak tűnő, ámde mégis valóságos világba kalauzol el bennünket,
Karakóziába, ahol a fantázianév ellenére minden a magyar valóságra emlékeztet.
A Teknős és az
álmodozók a rendszerváltást követő huszonöt év tűpontos korrajza. Az olykor
patetikus, olykor humoros, olykor keserű hangulatú regényben társadalmi kérdések,
generációs ellentétek és persze politikai utalások is találhatóak. A cselekmény
magját egy diákválasztás adja, egy nap, amikor az iskola szimbolikus kulcsa a
diákok kezébe kerül. A hatalom megragadásával azonban számos fontos kérdés is
felmerül. Ki mondja meg, kié a hatalom? Mit jelent a hatalom? Milyen eszközök
szükségesek a hatalom megtartásához? Mi mindent érdemes feláldozni a
hatalomért?
A történet indirekt
válaszokat ad a jelenkort feszegető társadalmi kérdésekre is, mindamellett remek
képet ad a zsarnokság természetéről, de arról is, hogy az alávetett felek erre
miképpen reagálnak.
Érdekes, hogy noha a
szerző már a legelején leszögezi, hogy egy fiktív országban játszódik, nem fáradozott sokat
azzal, hogy ne magyar neveket adjon a szereplőknek. Ráadásképpen több
történelmi utalást is tesz a szocialista időkre, így, még ha akarnánk, se
tudnánk a történetet egy önálló világba helyezni. Ezért, illetve a narráció
hangulati váltakozásai, és a különleges, olykor idegennek ható szókapcsolatok
teszik a történetet igazán „magyarossá” a szó jó értelmében.
A Teknős és az álmodozók jó
olvasmány lehet a fiatal és idősebb korosztálynak egyaránt, a fiatalabbaknak
azért, mert egy remek, elgondolkodtató történettel lehetnek gazdagabbak,
szüleiknek pedig azért, mert egy új perspektívát mutathat abból az érából,
amiben ők is felnőtté váltak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!