Franz Kafka a kemény drogok használatáról

Franz Kafka egyik legizgalmasabb műve az Átváltozás, mivel számos értelmezési lehetőséget nyújt az olvasónak, és bármelyiket hisszük a leghitelesebbnek, nem kaphatunk pontlevonást a feleletkor. Azonban a szintetikus drogok és egyéb kábítószerek fellegvárában feltehető a nagy kérdés: mi van akkor, ha Gregor Samsa átváltozása egy olyan vízió volt, amelyet ezek a szerek okoztak?

Persze ez egy merész értelmezés, és vélhetőleg a legtöbb dolgozatban nem állná meg a helyét. A történet mindenki számára ismerősnek tűnhet. Gregor Samsa egy napon bogárként ébred, és a családját fenntartó férfi élete egy csapásra megváltozik. Lelke ugyan emberi maradt, a személyisége sem változott, viszont beszélni nem tud, ám ezt a környezete sem fogja fel tragédiaként.

Azonban, ha más szemszögből vizsgáljuk meg a novellát, megválaszolhatjuk a bevezető kérdést. A mű főhőse ugyanis egy felesleges ember, akinek mind a munkája, mind az élete jelentéktelen. Beszélő neve van, a Samsa ugyanis magányosságot jelent, így az alapszituáció megismerése előtt egy magányos, megtört, ámde roppant kötelességtudó, pontos férfit ismerünk meg. Egy reggel aztán, páncélos fekete bogárként ébred, amit ő teljesen természetesen vesz tudomásul. Mintha a páncélja, és az állapotából fakadó bezártság egy másik világba repítené, ahol ugyan van kapcsolata a külvilággal, hiszen mindent megért, amit mondanak, ő azonban képtelen bármilyen nemű kommunikációra, ráadásul segítő szándékú megnyilvánulásaira undorral, erőszakkal reagál a családja.

De nem is ezért érdekes a történet. Az általam felállított teóriát ugyanis nem Gregor megváltozott állapota alapozza meg, hanem az, ahogyan a család kezeli ezt az új helyzetet. Reakcióikban három állapot figyelhető meg: az ijedtség, a kétségbeesés és a szégyen. Ha a kortárs drogfogyasztásról szóló filmek családmodelljeivel állítjuk párhuzamba Gregor családjának hozzáállását, sok hasonlóságot tapasztalhatunk. A hozzátartozók ugyanis először ijedten reagálnak illuminált állapotú gyermekük láttán, pláne, ha az törvénytelen tetteket is végrehajtott ebben a megváltozott állapotban. A sokk feldolgozása közben  folytonos a rettegés a visszafordíthatatlan állapotok bekövetkeztének lehetősége miatt, azonban amikor az állapot állandósul, és a család megszokja az új helyzetet, kétségbeesés fogja el őket, hogy vajon ez még visszafordítható-e ez az állapot, van-e kiút, remény a régi, a drogfogyasztás előtti életre. A folyamat a szégyennel zárul, amit a csalódás vált ki, hiszen nem csak ők, mint szülők vallottak kudarcot, hanem a gyermekük is feladta a harcot a normális világba való visszajutásért. A novella számos erre utaló apró mozzanattal van tele, az anya reakciója, mikor bemerészkedik a fiához, az apa megdobálja undorában almával, ami sebet okoz, a húga egyre kevesebbet foglalkozik vele, így az összes kapcsolata megszűnik a külvilággal, így a halálának lassú, önként vállalt folyamata egyfajta megváltásként is értelmezhető.

forrás: tabletmag.com

Persze nem ez a legtalálóbb értelmezése Franz Kafka művének. Egyrészt azért sem, mert a felesleges ember vélhetőleg nem fogyasztott semmilyen szert, és ez az átváltozás vélhetőleg egy hosszú pszichológiai folyamat eredménye.  Másrészről pedig az állításomat nem támasztja alá az a tény, hogy a szülők gyakorlatilag semmilyen erőfeszítést nem tettek annak érdekében, hogy Gregor átváltozását visszafordítsák. A jelenség csak érzelmi reakciókat vált, ki, ami beletörődéssel párosul. Ebből is fakadhat az, hogy a történet sokkal inkább egy magányos férfi teljes meghasonulása -  hiszen olyannyira feleslegessé válik, hogy a holttestét a kukába dobják-, mintsem egy drogmámoros állapot abszurd leírása. Mégis érdekes belegondolni abba, hogy lehet, hogy ez tényleg csak egy metafora, és a groteszk helyzet valójában közvetetten a Trainspotting elődje.

A cikk az Imádom a könyveket magazinban jelent meg.