Városi Emese regénye (akit az olvasók Stephanie Ford néven is ismerhetnek) első pillantásra csak egy fantasynak tűnt a többi közül, de hamar kiderült, hogy nincs igazam.
Érdekes történetet tár elénk ez a könyv. A negyvenes Emese megismerkedik egy férfival, megrémül tőle, majd Tündérhegyig "menekül", ahol megismerkedik egy 13 éves fiúval, Viktorral, és szoros barátságot kötnek. A történet varázslatos része itt kezdődik, a cselekmény fordulatos, ám mégis kissé kiszámítható, viszont kiváló ütemben hat az érzékeinkre, hiszen olykor elfog a borzongás, olykor könnyeket csal a szemünkbe.
A kötet legerősebb pontja azonban a fogalmazás. Az írónő választékos, izgalmas szóhasználatával rádöbbenti olvasóját arra, hogy mennyi kincset rejt a magyar nyelv, mindezt úgy teszi, hogy a szöveg közben sosem érződik erőltetettnek vagy túlírtnak. A mesés- misztikus világ az írónő stílusával keveredve már-már képes arra, hogy egy röpke időre Tündérhegyre repítsen minket.
A kötet egyetlen gyenge pontja az, hogy a szereplők nincsenek egyenlő arányban kidolgozva. Viktor karaktere kiemelt részletességgel jelenik meg előttünk, azonban mindenki más érdektelennek tűnik. Ugyan mindenkinek világos a szerepe, mégis gyakran éreztem azt olvasás közben, hogy az írónő nem hagyott elegendő teret arra, hogy kicsit szabadjára engedje a karaktereit.
Ettől függetlenül a Tündérhegy legendája kiváló olvasmány lehet mindazok számára, akik szeretik az olykor már-már hátborzongató, ám mégis mesés történeteket. Fordulatos, olvasmányos kaland lehet egy hidegebb őszi délutánra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!