P.M. Marlon Labirintusa

A napokban jelent meg az Underground Kiadó gondozásában P. M. Marlon Labirintus című regénye. A több szálon futó történetben  a sci-finek, a romantikának és a kriminek is fontos szerepe van, ugyanakkor a humorral fűszerezett szövevényes történet egy férfi fejlődéstörténetét is bemutatja nekünk.

A Labirintus A Skorpió árnyékában alcímet kapta, ami joggal emlékeztethet minket a megszokott kalandregényes zsánerre. P.M. Marlon ettől eltekintve a krimik hangulatával indítja a történetet, ami miatt kissé úgy tűnhet, mintha össze akarná zavarni az olvasóját. Persze hamar kiderül, hogy szó sincs erről, a regény ugyanis a zsánerek keveredésének izgalmas játéka, jó ritmusban keverve az akciódús és a merengő részeket, bár a szaggatott mondatszerkesztés kissé megtöri az olvasás lendületességét. Azonban, mivel a regény maga töredékek halmazából áll össze, különleges, misztikus atmoszférát teremt, miközben folyamatosan megköveteli az olvasó folyamatos figyelmét, hiszen sok szereplővel találkozunk, és nem mindig egyértelmű, hogy pontosan kivel mi történik. 

A Labirintus azonban nem csupán egy újabb szórakoztató, magánkiadásban megjelent regény. A kalandok és a szövevényes fordulatok közepette ugyanis megismerkedhetünk azzal is, hogy a főhős, Peter Sabienski hogyan dolgozza fel saját múltjának sötét részleteit, miközben szembeszáll a gyásszal és rendbe teszi a saját életét. Fontos lelki utazás ez, amit éppen a mű szerkezete nyomatékosít, mivel ez a misztikum, ez a töredékesség a mű végére egy komplett egésszé válik, éppúgy, mint ahogyan Peter életében a változások és a kalandok hatására is új egyensúlyi állapot alakul ki. Peter karaktere rendkívül sokrétű, mivel a krimi műfajából adódó kívülálló megfigyelő szerepe és a kalandokba való involválódás kettőssége sok  értelmezési lehetőséget vet fel. P. M. Marlon azonban nem akart semmit az olvasó szájába adni, ami még több interpretációs lehetőséget vet fel, azonban mindezt az olvasónak magának kell megtennie.

A Labirintus A skorpió árnyékában tehát egyáltalán nem egy olyan regény, amire az rendszeres olvasó a cím vagy a borító alapján számíthat. Sokkal több figyelmet és aktivitást igényel, mint a zsáner hagyományos darabjai, de mivel ez egy stíluskereső műfajjáték, nyitottabban kell hozzáállnunk ehhez a regényhez. A fordulatos cselekményt az olykor nehézkesre sikerült párbeszédek sem tudták kilibbenteni, és a töredékes szerkesztés is egésszé válik a mű végére. Leginkább olyan délutánokra ajánlanám, amikor nagyon vágyunk valami jó filmre, de semmit nem adnak a tévében, mert garantáltan igénybe veszi minden agysejtünket.