„… ez a hivatás egy grafomániás számára maga a Paradicsom” - interjú Robin O’Wrightlyval

Robin O’Wrightly neve nem lehet ismeretlen azoknak, akik rendszeresen követik az oldalamat, hiszen nemrégiben már ajánlottam nektek a megjelenés előtt álló Az amulett rejtélye című regényét. Az írónővel a Tripiconi sztoriról, az írásról és az ifjúsági irodalomról is beszélgettünk.

- Mikor döntötted el, hogy író leszel? Volt olyan mű, amely nagy hatással volt rád?

- Írni régóta írtam, 12 éves koromból van az első komolyabb emlékem erről, de hogy konkrétan író leszek, azt csak 2015 végén döntöttem el, amikor megszabadultam az akkori munkahelyemtől. Nehéz választani átformáló regényt, mert minden, amit olvasok, nagy hatással van rám. Gyerekként a Antoine de Saint-Exupéry A kis hercege ragadta meg a szívem, aztán tiniként Flannery O’Connor Minden összefut című kisepikája volt az, ami lelkileg mély benyomást tett rám, de közben Brunella Gasperini (ön)életrajzi könyveivel, például Egy nő és egyéb állatfajták cíművel, vagy az Én és ők sorozattal is tudtam azonosulni, főleg tavaly, felnőtt fejjel újraolvasva. De ez csak három nagycsillag a könyvuniverzumomból…

tudományos és orvosi könyveken túl

- Hogyan született meg a Tripiconi sztori sorozat alapgondolata? Mi volt a legnagyobb nehézség a megírása közben?

- Még tinikoromban volt egy nagyon életteli álmom egy fiatal, égő szemű fiúról és egy furcsa, szintén világító medálról, ami annyira lenyűgözött, hogy többet nem felejtettem el. Tripicon pedig azért volt adott, mint képzeletbeli hely, ahol elindulnak az események, mert édesapám életműveként megalkotott egy saját szigetvilágot, Tripicont, ezt pedig én, tiszteletem és szeretetem jeléül megtöltöttem élettel. A kettőt kötöttem össze, szépen-lassan fonódott egybe a történet. A nehézség az volt, hogy ezt a bonyolult összefonódást a lehető legegyszerűbben adjam tovább. Ugyanis ez az univerzum bennem lakik, és minden egyes szobájának minden egyes ajtaja mögött újabb és újabb részek sorakoznak, amelyekre néha én is csak rácsodálkozom. Sok ember, hosszú cselekmény, sok szállal, néha nekem is nehéz követni, de igyekszem, amit tudok, kihímzek és elvarrok. Pentalógia lesz, úgyhogy van dolgom bőven, de élvezem! :)

- A regény különleges egyvelege az urban fantasy és a science-fiction műfajának. Miért ezeket a műfajokat választottad, és hogyan sikerült összeegyeztetned az egyes műfajok sajátos elemeit? Mi volt a legnagyobb kihívás benne?

- Ez egy szuper kérdés, köszönöm. :) A sci-fi hozzám nagyon közel áll, eleve szeretem a tudományt és a jövőfantasztikum témáját, valamint a régi legendákat és a misztikus történeteket, természetesen egészséges szkepticizmussal viseltetek irántuk, de érdekelnek. Megmondom őszintén, az egyik legnehezebb nekem a zsáner meghatározása volt, hogy pontosan micsoda a Tripiconi sztori, mert annyira nem fantasy, amennyire nem is sci-fi, közben pedig mégis mindkettő. A kihívás talán az volt, hogy a realitás talaján is megmaradjak, de ha már egyszer beindult a fantáziám, akkor eresszem el, amennyire lehet.

- A sorozat további részeiben is folytatod ezt a bevált képletet? Van esetleg olyan elem, amit még beleemelnél a történetbe?

- Igen, a cselekmény lineárisan folytatódik, időszakonkénti visszatekintésekkel, ahol szükséges. Lesznek még benne más tárgyak, amelyekért küzdeni kell, vagy éppen vigyázni rá. Sőt, embereket kell megkeresni és a helyükre állítani, miközben a saját korlátaikkal, vagy éppen egymáséival is szembe kell nézniük a hőseimnek.

- Ugyan ifjúsági regénynek szántad Az amulett rejtélyét, mégis sikerült univerzálissá tenned a mondandóját. Mit gondolsz, mi a legfontosabb üzenete a művednek?

- Ennek örülök, ha többen olvashatják, eredetileg a gyerekeimnek íródott a könyv, de aztán kiderült, hogy a lassan tízéves lányom ugyanúgy élvezi és érti, mint a kiskamasz fiam. Bevallom, szeretek tabukat döntögetni, és mostanában különösen kiakaszt az emberiség körében tapasztalt intolerancia, a másság, például a nemek, a társadalmi helyzetek, az ideológiák, a nemzetek közötti különbségek el nem fogadása, a rasszizmus, sovinizmus, fasizmus… Ezeket a falakat szeretném ledönteni, vagy ebben segédkezni, és tanítani a fiatalokat, idősebbeket a toleranciára.

- Mit látsz a kortárs ifjúsági irodalom legnagyobb problémájának? Van esetleg olyan tendencia, amely káros hatással van a fiatalabb korosztálynak szánt művekre?

- Elsősorban az a baj, hogy szinte nincs. Vannak könyvek, írók, persze, de sokuk csak egy vékony réteggel foglalkozik, vagy a könyveiket telenyomják szexualitással, amivel önmagában nincs baj, de nem adnak hozzá segítséget, megoldókulcsot, egy biztos etikai, erkölcsi alapot az olvasónak. Igazság szerint a felnőttek veszik a gyerekeknek a könyveket, ezért a mi felelősségünk, hogy mit adunk a kezükbe, és aztán adnak ők egymáséba.

- Az Erelem című műved a romantikus regények egyfajta paródiája az olvasók szerint. Szerinted mennyire fontos az, hogy egy író elrugaszkodjon a műfaj meghatározott kereteitől, és akár humorral, akár más eszközzel újraformálja azt?

- Látod, azt nem tudom, fontos-e, csak azt tudom, hogy nekem zsigerből muszáj mindig minden konzekvenciát felrúgnom. :D Nem bírom keretek között bezárva… De szerintem egyáltalán nem baj, ha alkotunk a meglévőkből valami újat, ne váljon unalmassá az olvasmány.

- A humor a regényeid meghatározó eleme. Mennyire van jelen az életedben?

- Amennyire lehet, igyekszem alkalmazni, és ha sikerül, akkor a környezetem is tudja, hogy jól vagyok. Gyerekeimmel rendszeresen „felderítő hadműveleteket” végzünk a suliból hazafelé a buszon. Nekilátunk dumálni mindenféle marhaságot és okosságot is, a környezetünk pedig felderül. :) Ez alapból túlélés is nekem, humor nélkül meghalnék, majdnem olyan, mint a levegő vagy a víz. Általában úgy szokott lenni, hogy a nagyon vidám, humorral teli emberek mögött nagyon komoly, sokszor tragikus háttér van. Sajnos én is erősítem saját életemmel ezt a sztereotípiát, ezért lételemem a „rosszban is meglátni a jót” elve.

- Milyen jövőbeli regénytervek vannak most kilátásban?

- A Tripiconi sztori ötödik részét írom, illetve a mostani NaNoWriMo-kihívásra (ez a Nemzeti Regényíró Hónap, minden év novemberében tartják) az Erelem harmadik kötetét neveztem be – hát igen, közben kéziratban már kész van a második része is –; azt írom, megpróbálkozom 50 000 szó leírásával, hátha nyerek egy pólót. :) Nem, viccelek, igazából olvasókat szeretnék nyerni, ők sokkal értékesebbek a számomra. Meg persze imádok írni, ez a hivatás egy grafomániás számára maga a Paradicsom!

A szerzőt itt találod meg:

Facebook: ITT és ITT

Könyvmogul: Robin O'Wrightly szerzői oldala

Robin O'Wrightly szerzői oldala, ahol a könyvekbe is beleolvashatsz