in memoriam

itt ezen a földön már csak halvány emlék

nagy tetteid minden mozzanata

minden tollvonás eltűnik egyszer a szétszakadt lapok

elhalványodott emlékképként merülnek a feledés szürke tengerébe

minden oldaljegyzet hamuvá válik egy napon hiába voltam jó diák

otthonom mint egy madárfészek áganként a földre hull

ritka kincseimet nem őrizhetem tovább

itt ezen a földön ugyanis már csak halvány emlékként lebeg arcképed

a halandók arcképcsarnokában elvegyülve

mintha te is csak egy betű lennél a történelemkönyvben

titkod a múlt őrzi

ódon lakhelyed málló falai között mert két kezed által emeltél

tetőt fejed fölé remélve a boldogságot kerülve a borúba mártott bimbózó rózsákat

hitvesed virágoskertjében

láttál kacagó gyermeket vörös mezőn szaladni

arcát a haragnak mely annyi éven át a képedbe nevetett

játszó kutyákat dögverem felett

otthont építő fecskéket szerelmet lopni

s láttad a szíved darabokban a legsötétebb őszi éjjelen

nyugodj hát békében