Karácsonyi hangulatok

Hogy hol volt eddig a karácsonyi hangulatom? Igazából nem tudom. Noha már októberben bevásárolhattam volna a legfinomabb szaloncukrokból, és a kis karácsonyfám már majd egy hónapja áll aprócska szobámban, az igazi karácsonyi hangulat elkerült. Persze akadt sok fontosabb dolog helyette.

Nem voltam soha a karácsony megszállottja. Noha imádom ilyenkor a város fényeit, és nem kell magyarázkodnom, ha egy rúd bejglire vágyom, nem hordok Mikulás sapkát, nem festem karácsonyi díszbe a körmöm, és még csúnya karácsonyi pulcsit sem vettem magamnak soha. Bár egyre kevesebben vagyunk, akik azt állítjuk, hogy az ünnepek nem a külsőségekről szólnak, mind tudjuk, hogy ez már nincs teljesen így. Amiatt aggódunk, hogy tökéletes lesz-e a karácsonyfánk, hogy az ajándékokhoz a lehető legjutányosabb áron jussunk (ezért arra is hajlandóak vagyunk, hogy körmöt rágva lessük a Black Friday akcióit, vagy hogy a lehető legtöbb kupont felhasználjuk egy vásárlás során, ami érthető, hiszen a karácsony sok költséggel jár), de pont a költekezés- spórolás- rendelés- visszaküldés- plázajárás  megterhelő folyamata veszi el a karácsony igazi lényegét. 

Forrás: Giphy

De ez talán már nem is hiányzik nekünk. Hiszen ha összegyűlik a család egy közös karácsonyi vacsorára, az csak akkor válik teljessé, ha az ételünket megosztjuk a nagyvilággal, ha az ajándékunkat száz gigawattos mosollyal tesszük közkinccsé, akkor is, ha örömünk nem őszinte. Már nem hiányzik a meghittség. Nem hiányzik, hiszen nem is tudjuk, mi az. Nem tudjuk megélni az élet intim pillanatait azok teljes csodájában. A babavárás izgalmai, a párkapcsolatok privát pillanatai mind itt történnek a szemünk előtt. Egy meghitt délután a szerelmünkkel nem lehet teljes anélkül, hogy ne posztolnánk egy szelfit egy mások számára teljesen jelentéktelen pillanatban, és ez sajnos nincsen másképp karácsonykor sem. 

Hiába gyűlünk össze, mégsem vagyunk együtt. Hiszen a kezünkben ott van az okostelefonunk, ami infúzióként tölti belénk a külvilági ingereket, ezáltal megfosztva minket minden meghittségtől. 

Talán ezért válnak egyre gyengébbé a karácsonyi hangulataim. Hiszen manapság már mást sem jelent, mint bokros teendőim között időt szakítani arra, hogy az emberektől hemzségő plázában éljem ki minden kreativitásomat, mert saját kezű ajándékok készítésére nincsen időm, és persze most néhányan felmordulhatnak, hogy dehát olyan nincs, a szeretteinkre mindig szakítani kell időt; az az igazság, hogy ezt a vizsgaidőszak közepén egyéb munkák mellett lehetetlen kivitelezni. Éppen ezért nem marad más, mint a küzdelem a meghitt pillanatokért, ami viszont azt is jelenti, hogy meg kell állni egy pillanatra, hogy mindent elengedve egy pohár tea mellett a szívünk is felmelegedjen.

fotó: Pexels