A birodalmi kalóz

Mindig szkeptikus vagyok, amikor történelmi regény kerül a kezembe. Ez a műfaj ugyanis mindig ingoványos talajon mozgott, ahol csak az írón múlik, hogy a fikciós és a non-fikciós elemeket hogyan használja úgy, hogy a történelmi tényeket se hamisítsa meg, ugyanakkor a történet ne váljon száraz történelmi dokumentációvá, és a regény ne váljon olvashatatlanná a túl sok száraz adat miatt. Persze a történelmi regény mindig meghamisítja a saját világát, hiszen a szerzői fantázia kibontakozásának ez elengedhetetlen következménye, viszont még ezekkel a "túlkapásokkal" együtt is számos hiteles történelmi regény készül. 

De mi tesz egy történelmi regényt hitelessé? Joggal tehetjük fel a kérdést, egyrészt azért, mert minél távolabb kerülünk a jelentől, annál kevesebb a hiteles forrásanyag, másrészt pedig a történelem, a történelmi örökségek az aktuális politikai hatalmak irányítása alá kerülnek, amit számos példa jelez világszerte. Az, hogy mire emlékezünk, hogy kiket tisztelünk,  kiket üldözünk, mind a politika határozza meg. Ez számos módon adaptálódott a művészeti alkotásokban. Láthatjuk ezt például a Szovjetunió vizuális ábrázolásában, vagy amikor azt állítjuk, hogy: 

minden német náci.

És itt kanyarodunk A birodalmi kalóz témájához. Izolde Johannsen és Michael T. Marble regénye Az Admiral Graf Spee portyázását, pusztulását, valamint az Altmark történetét mutatja be nekünk. A Graf Spee története érdekes színfoltja a második világháború történetének, a zsebcsatahajó 1939. augusztus 21-én futott ki a tengerre. Noha Németország nem volt tengeri nagyhatalom, a hajó, és legénységének sikeres tevékenységei az angolokat is azonnali akcióra buzdította. 

A birodalmi kalóz legnagyobb erénye, hogy szakít a sztereotipizált német ábrázolásmóddal, és rávilágít arra a tényre, hogy a náci hadsereg tagjai közül sem érezte magáénak a náci ideológiát. Embereket, és nem szörnyeket láthatunk, akik ugyanúgy szenvednek szeretteik hiányától mint más katonák, és a háború ugyanúgy megviselte őket mentálisan, mint ellenfeleiket. Kiemelendő Hans Langsdorff kapitány karakterének hiteles bemutatása, aki jelleméből fakadóan emelkedetté tette a Graf Spee útját és küzdelmét. 

A szerzőpáros aprólékos ábrázolásmódja tehát új lehetőséget adott arra, hogy ne csak öldöklő szörnyekként tekintsünk a németekre. Az írók persze nem csak a német oldalt mutatták be, arányosan láthattuk az angol oldalt is. A regény olvasmányos maradt annak ellenére is, hogy főként a mű elején rengeteg nevet és adatot kellett feldolgoznunk. Az, hogy A birodalmi kalóz nem maradt meg az egyszerű eseményábrázolás szintjén, hiszen a lelki, mentális folyamatokat is hitelesen jeleníti meg.

A birodalmi kalóz egyetlen tragédiája talán az, hogy egy szűk piacon jelent meg. Talán éppen ezért értékelődik fel, hiszen aki véletlenül rátalál erre a különleges történelmi regényre, biztosan sokáig a hatása alatt marad.