Az akasztott király - Egy elképzelt könyv

2018. január 31., szerda

Az akasztott király

Diana Soto munkássága már nem ismeretlen a számomra, hiszen Az ártatlan bűnös című drámájával már bebizonyította, hogy a dráma nem halódó műnem, csak néha elég bátornak kell lenni ahhoz, hogy visszanyúljunk a gyökereihez. Míg ebben a kötetben Marie Antoinette végnapjait ismerhetjük meg, Az akasztott király távolabbra kalandozik az időben, egészen pontosan i.e. 480-ba, a Perzsa Birodalom fénykorába.

A drámaírás mindig is nehéz feladatnak bizonyul, hiszen az írónak nagyon alaposan meg kell válogatnia minden szavát ahhoz, hogy a történet egyetlen pillanatra se veszítsen a lendületéből vagy a hitelességéből. Ez, valamint a kevés instrukció, valamint helyleírás alapjaiban meghatározza a mi befogadóképességünket, hiszen egy dráma olvasása közben sokkal jobban a fantáziánkra vagyunk hagyatkozva, mint más művek esetében. 

Éppen ezért a drámaíróknak sok nehézséggel kell szembenézniük. Hiszen, mivel egy eredetileg színpadra tervezett alkotásról beszélünk, már a tény, hogy egy könyvben kell megismerkednünk a történettel is furcsa lehet sok olvasó számára. Éppen ezért nem is tartozik a legkedveltebb műnemek közé, legalábbis ami a nyomtatott példányokat illeti, hiszen sokkal szívesebben nézzük meg a darabot a színpadon, egy könyv papírlapjain. 

Az akasztott király is éppen ilyen volt az esetemben. Noha Diana Soto a tőle megszokott lírai hangvétellel újra felidézte a klasszikus dráma fénykorában született remekműveket, egyszerűen már kevés volt a papírlap mindahhoz a világhoz, amit megteremtett. 

Ezt kicsit jobban ki kell fejtenem.

A történet i.e. 480-ban, a Perzsa Birodalomban játszódik. A fő témája a királydrámákhoz hasonlóan a hatalom megszerzése iránti vágy, ami sok erkölcsi kérdést felvet. Az akasztott király egy bibliai történetet dolgoz fel, egészen pontosan Eszter történetét, aki a király előtti hívatlan megjelenéssel megmentette a zsidó népet a teljes pusztulástól. Hámán ugyanis megszabadulva a királytól és a zsidó néptől akarta bebiztosítani totális hatalmát.

Az akasztott király minden egyes sora a hatalom természetének tűéles, történelmi korszakoktól független korrajza. Nem csak azt mutatja be, hogy egy ember hogyan válik embertelenné a nagyobb hatalom reményében, hanem azt a kérdést is felveti, hogy egyetlen embernek van-e joga egy egész nép sorsásról dönteni. Ha igen, meddig mehet el, mi az a végső pont, amely után már nem emberekről, hanem mint alsóbbrendű lényekről beszélünk? De az is remekül kirajzolódik, hogy egy nő hogyan képes felismerni, meghúzni és kihasználni saját hatalmának határait, hiszen akár Eszter életébe is kerülhetett volna mindaz, amit népe érdekében meg kellett tennie.

Vagyis minden adott benne ahhoz, hogy 2018-ban is érthető, kurrens üzenettel szolgáljon. Ez nem meglepő, hiszen a dráma képes a leggyorsabban arra, hogy aktuális problémákat megfogalmazzon, és azokat színpadi eszközökkel mindenki számára közvetítsen. És éppen a közvetítő közeg hiányzik Az akasztott királyból, ugyanis ennek a darabnak színpadon lenne a helye. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Neked mi a véleményed?

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Eszedbe jutott valami, esetleg hozzáfűznéd a Te véleményed is? Ne habozz! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót! :)