Az első BOOK TAG: Interjú magammal- könyvekről

Még nem csináltam book taget, és úgy éreztem, 2018-ban ideje kipróbálni. Az interneten böngészgetve gyűjtögettem az inspirációt, és próbáltam ráérezni a feladat igazi ízére. Nem mintha olyan bonyolult dolgot vállaltam volna, egyszerűen csak nehéz végig összeszedettnek maradni, a kérdező és a válaszadó személye is ugyanaz. Mintha magamban beszéltem volna- mégsem nézett senki bolondnak. :)



- Mi a kedvenc könyved?
- Nem szeretek kedvenceket kiemelni, mert minden könyv más hatással van rám, de a legemlékezetesebb olvasmányaim Elvira Lindo Csak egy szóval mondd, illetve Boris Vian Tajtékos napok című könyvei voltak.

- Mi volt az első könyv, amit végig olvastál?
- A két Lotti másodikban, egy szombati délutánon.

- Mi a kedvenc műfajod?
- Ezt nem tudom megmondani. Szeretem az életszerű történeteket, amiket azért nem lehet műfajokba sorolni, mert az életszerűséget sokkal inkább az határozza meg, hogy egy mű világa és konfliktusai miképpen vannak felépítve. A sci-fi valamiért távol áll tőlem, ahogy a krimi bizonyos alműfajait sem szeretem (leginkább az orvosit, noha nagy kórház-sorozat rajongó vagyok :) ), de hogy mi a kedvencem, azt nem tudom megmondani. 

- Az e-könyvet vagy a papíralapút részesíted előnyben?
- Nehéz megmondani. A legtöbb könyvet elektronikusan olvasom, ami azért is praktikus, mert egyrészt igyekszem paperless életmódot folytatni, másrészt, sokkal egyszerűbben tudok kulcsszavakra rákeresni. (Ez leginkább az egyetemi kutatásaim miatt fontos.) Persze a nyomtatott könyveket is imádom, hiszen sok kézzel készített könyvjelzőm van, amiket az ebook olvasómba, illetve a számítógépembe nem tudok betűzni, ráadásul amellett, hogy imádom a könyvek illatát (ez úgy alap a könyvmolyoknál), sokkal szemkímélőbb, mintha egész nap a monitort nézném. (Hiába van ebook olvasóm, életem nagy részét mégis a laptopom előtt töltöm.) Azért mondanám mégis inkább az ebookot, mert jelenleg több helyen tárolom egyszerre a papíralapú könyveimet (hála a kollégium okozta többlaki életmódnak), ami miatt praktikusabb egy eszközön tárolni a könyvtárat, mert helyet takarítok meg, és ha valami eszembe jut, könnyebben hozzáférhetek, mintha a javarészt otthon tárolt könyveim után sóvárognék.
Fotó: Pexels

- Könyvtár vagy könyvesbolt?
- Fiatalabb koromban inkább a könyvtárat mondtam volna, mert nagyon szerettem könyvtárba járni. Ez ma is így van, bár mára eléggé megnőtt bennem a birtoklási vágy, ami néha nagyobb, mint a pénztárcám teljes tartalma :) Ma inkább a könyvesboltot mondanám, mivel mostanában a recenziós példányok olvasása mellett leginkább a tudományos könyvtáramat bővítem. Ezeket pedig szeretem mindig magamnál tartani, leginkább azért, mert nem szeretem, ha olyan könyv kerül hozzám, amibe jegyzeteltek.

- Mi a véleményed a könyvadaptációkról?
- Filmszakos egyetemistaként nehéz erre a kérdésre úgy válaszolni, hogy ne írjak belőle szakzsargonokkal teletűzdelt esszét. A könyvek megfilmesítésének mindig megvolt a maga szerepe, nagyjából az 1910-es évektől készültek irodalmi adaptációk, amelyek leginkább az ideológiák közvetítésére, valamint a kulturális örökség képzésére és egy tudatos, valamennyire irányított történelmi emlékezet kialakítására szolgáltak. A könyvadaptációk részei voltak a nemzeti identitásnak, így a szükségességük a 20. században megkérdőjelezhetetlen. Mára az adaptáció azonban úgy érzem, kissé célját vesztette. Hiszen gyakran fordul elő olyan eset, hogy a könyv még meg sem jelent (legtöbbször a best sellerekből készült blockbusterekre gondolok), a filmes jogokat azonban máris megvásárolták. Ez nyilván egyfajta üzletpolitika, mivel sokkal könnyebb egy könyvet sztárborítóval eladni, azonban könnyen a visszájára is fordulhat, mert pl. nekem nincs mindig kedvem elolvasni a legújabb, nagyjából ugyanarról szóló YA könyvet, mert már a filmből meg tudom állapítani, hogy érdemes-e időt szakítani rá. Ez egyébként nem a nézőket/olvasókat minősíti, hanem a filmkészítők kockázatvállalásának teljes hiányát egy eredeti ötlet kidolgozására, de ez már egy teljesen más történet.
Forrás: Giphy


- Szoktál magazinokat/újságokat olvasni?
- Leginkább online, és egyre ritkábban a sajtószabadság teljes hiánya miatt.

- Melyik könyvet olvastad el a legtöbbször?
- Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényét.

- Fiction vagy non-fiction?
- Nem hiszek abban, hogy ezt a kettőt el lehet különíteni egymástól, mivel azokban a művekben is lehet  fikciós elemeket találni, amelyek vért izzadva törekednek arra hogy mellőzzék a fikciót, és ez fordítva is igaz.

- Hol olvasol a legszívesebben?
- Addig amíg nem mozog alattam a talaj (értsd: járművön), nem nagyon érdekel a helyszín. Nyilván szeretek elkényelmesedni, és úgy olvasni, de az egyetemen, vagy máshol várakozás közben sem esek kétségbe, ha olvasni támad kedvem.

- Kitől örökölted az olvasás iránti szereteted?
- Az édesapámtól. Ő korhatárra és műfajra való tekintet nélkül minden könyvet elolvas, és gyakran vitt gyerekként magával a könyvtárba, amolyan gyerek-szülő programként, szóval innen ered az egész.

Ti hogyan válaszolnátok meg ezeket a kérdéseket? Írjátok meg kommentben!


















Megjegyzések