Az utolsó szavak a tavalyi évről - Egy elképzelt könyv

2018. január 1., hétfő

Az utolsó szavak a tavalyi évről

Kicsit kezdem már unni a számvetést. Elérkezett a pillanat, amikor el kell engednem 2017-et, de az utolsó szó jogán még meg kell említenem pár dolgot, hiszen ez az év fontos volt a blog életében.

Olvasmányaim egy része. Kép: Moly
2017-ben több nagy projektbe kezdtem. A legnagyobb talán az volt, hogy kibővítettem a blog portfólióját, és könyvkritikákat kezdtem írni, ami azért volt furcsa először, mert eddig leginkább filmkritikákat írtam.( Logikus, hiszen már évek óta ezt tanulom :) ) Egyszóval, itt is meg kellett találnom a saját hangom, hiszen hiszen könyves blogok tucatjával születnek, és sokan közülük nem véleményt formálnak, hiszen csak azt írják le, amit az író hallani akar, amitől hamar őszintétlenné, hiteltelenné váltak a számomra. Mivel fontosnak tartottam, hogy az olvasók reálisabb képet kapjanak a magyar magánkiadásról, és azok legkiemelkedőbb darabjairól, így 2017-et annak szenteltem, hogy én magam is megismerkedtem a szerzők munkáival, hogy hitelesebb  képet adhassak én magam is. Akadtak páran, akiket nagyon megkedveltem, de olyanok is, akikre szerintem még ráfér a gyakorlás, de a kiadók által agyonreklámozott sztárszerzők között is bőven akadnak olyanok, akiknek vissza kellene menniük néhány fogalmazás órát venni. (Nekem ez volt az egyik kedvencem általános iskolában.) Az azonban mindenképpen pozitívum, hogy a szerzőkkel együtt hívhattuk fel a figyelmet az olvasás szeretetére, és persze arra, hogy a kortárs magyar irodalom sokkal tágabb univerzum annál, amit a plakátokon látunk.

De nem csak a blogon aktívkodtam. 2017-ben alaposabban megismerkedtem az Instagrammal is, ami először azért volt érdekes, mert meg kellett tanulom olyan irodalmi tartalmakat gyártanom, amelyek tömörek, mégis felkeltik a figyelmet. Persze van még hová fejlődni, de azt a tanulságot mégis le kell vonnunk, hogy az Instagram erejét az irodalom területén tevékenykedőknek sem szabad (mondhatni TILOS) figyelmen kívül hagyni.


Judy Tóth (@elkepzeltkonyv) által megosztott bejegyzés,

 Ősszel pedig a Youtube-csatornám is útnak indult. Talán ez a műfaj állt eddig a legtávolabb tőlem, de hamar rákaptam az ízére. A Youtube-megjelenés persze rengeteg tanulást is időt igényel, de az első kaland után hamar megfogalmaztam az egyik legizgalmasabb célt 2018-ra, hiszen hamarosan újult erővel és friss lendülettel folytatom tovább a "show-womankedést"(pedig a lehető legtávolabb áll tőlem a celeblét :) )


A 2017-es év tehát sok új lehetőséget adott nekem. Olyanokat, amiket leginkább a lassan érő gyümölcshöz lehetne hasonlítani, és - hogy tovább folytassam a metaforát - úgy gondolom, hogy 2018 alkalmas lehet arra, hogy ezeket a gyümölcsöket zamatossá neveljem. Persze sok egyéb teendőm is lesz, hiszen meg kell szereznem a diplomámat, aminek elengedhetetlen feltétele egy szakdolgozat megírása, de csak akkor arathatunk nagyot, ha alázatosan, sokat dolgozunk. 

Egyszóval, itt az ideje elengedni a 2017-et, és az eseményeit alaposan átgondolva tekinteni a jövőre, hiszen így sokkal sikeresebbek lehetünk. Megfogalmazhatnám ezt persze, egy véget nem érő fogadalmi listában, de sokkal eredményesebb, ha a kliséhalmozás helyett inkább a tettek mezejére lépek. Aztán egy év múlva meglátjuk, hova jutottam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Neked mi a véleményed?

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Eszedbe jutott valami, esetleg hozzáfűznéd a Te véleményed is? Ne habozz! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót! :)