Szigethy Éva regénye olyan, mint egy délután nagymama padlásán. A különleges családtörténet egy kalaposkisasszony szerelmének történetét mutatja be nekünk, de végigvezet a család sorsán is, bemutatva nekünk a vidéki élet jellegzetességein is.
A regény ugyanis nem marad meg a szűk családi körben, hiszen a tágabb rokonság életét is megismerhetjük. A Bözsike, a szegedi masamód különleges élmény, hiszen egyszerre alkalmazza a levélregény és a családregény eszközeit, miközben észrevétlenül machinál a fikciós és a dokumentumelemek között.
Ugyan a történet kissé nehézkesen indul, hiszen a kötet első felében levél(töredékekből) kell kibogoznunk a történetet, már akkor megjelennek a korszak (1918-67) jellegzetességei, történelmünk apró magvaival. Szigethy Éva azonban nem ragad meg egy egyszerű szerelmi történet szintjén, ugyanis nem csak azt mutatja be, hogy Bözsike és Lajos szerelme miképpen bimbózott, hanem azt is, hogy a különélés milyen fájdalmakkal jár, a létbizonytalanságot, amit a korszak eseményei okoztak, és azt is, hogy ebben a légkörben miképpen lehetett mégis gyermeket nevelni.
Szigethy Éva regénye tehát nem csupán a korszak árnyalt festménye. Az emlékezet és a fikció játéka is, hiszen a regény szerzője, a történet mesélője az unoka, aki egyszer csak átveszi a cselekmény irányítását. Persze nem a tények meghamisításával, hanem a szubjektív emlékezet regénybe emelésével. És pont ez teszi a történetet még érdekesebbé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!