Védjegye a tengerhajózás- interjú Izolde Johannsennel

Mitől lesz jó egy történelmi regény? Nehezebb-e nőként történelmi regényíróként érvényesülni? Többek között ezekről kérdeztem A birodalmi kalóz szerzőjét, Izolde Johannsent, aki azt is elárulta, hogyan született a regénye, és hogy miképpen tervezi a folytatást.

A birodalmi kalóz a második világháború egy kevésbé ismert, de annál érdekesebb momentumát mutatja be nekünk. Hogyan született meg a regény alapgondolata, miért pont ezt az eseményt dolgoztátok fel?

Izolde Johannsen

Amikor a kézirat megírásának tényleges munkálata elkezdődött, hadászati szakértő bevonásával dolgoztam. Ő volt Michael T. Marble, az 1939-1945 címet viselő II. világháborús blog szerkesztője. A sorozat első részének elkészültét felügyelte, elsősorban történelmi, hadászati szemszögből. A hajózástörténeti, hajózás-szakmai lektorálást tengerészkapitányok és modellező szakemberek végezték. Mivel én a német történelem ezen kiemelt időszakát haditengerészeti oldalról közelítettem meg, és hozzám az Admiral Graf Spee és parancsnoka Hans Langsdorff sorhajókapitány életútja állt a legközelebb, ezért kezdtem ezzel a történettel a sorozatot. De ennek ezen felül még történelmi jelentősége is volt, nevezetesen, hogy ez a hajó nyitotta meg az első háborús év tengeri cselekményeit. A regény alapgondolata már 2004-ben megszületett, noha akkor még csak Erich Raeder tengernagy életrajzával foglalkoztam, és abban a Spee története csak egy kis fejezet volt csupán. Önálló nagyregényt szerettem volna a hajóknak, így született meg a hatrészes sorozat alapterve, melyet már egyedüli szerzőként jegyzek.

Mi volt a regény megírásának legnagyobb nehézsége? Mennyi ideig tartott a kutatás, illetve az esetleges egyéb előkészítői folyamatok?

Tizenkét év munkája áll a Birodalmi kalóz mögött. Mivel nem vagyok végzett történész, a kutatómunka szóval csínján kell bánnom. Rengeteget olvastam, hajózástörténeti előadásokra jártam, szakértőkkel értekeztem, hogy minél részletesebben visszaadhassam nemcsak a tengeri történéseket, hanem egyúttal a „szárazföldi” eseményeket. Úgy is mondhatnám, hogy az ismert történelmi kort a tenger felől közelítettem meg, új színt, új megközelítést nyújtva az olvasóknak és az érdeklődőknek. Így összességében talán jobban megérthető, miért ugrott fejest egy egész nép a világot felforgató újabb háborúba.

A levelezésünkben említetted, hogy Langsdorff kapitány lánya is kap egy példányt a regény német fordításából. Hogyan sikerült elérni őt, miképpen érintette őt a regény gondolata, illetve hozzá tudott-e esetleg valamilyen módon járulni A birodalmi kalóz megszületéséhez?

Ez az egész sorozat és különösen az első regény egy történelmi-irodalmi misszió része. Hans Langsdorff sorhajókapitány – az Admiral Graf Spee parancsnoka – rehabilitációja csak halála után évtizedekkel kezdődött, akkor mérték fel tetteinek valódi okát. Életeket mentett, nemcsak saját legénységéét, hanem angol ellenfeleiét is. A róla, az életéről és a hajó útjáról szóló történelmi-kalandregényt eljuttatni egyszem még élő gyermekének, a leányának, íróként úgy éreztem a küldetésem. Meglehet, ezért a pillanatért kezdtem neki az egész hatalmas munkának. Egy álomért… és néha az álmok valóra válnak. Olyan napokat éltem át a német megjelenésnek köszönhetően, ami meghatározza további munkáimat. Most kétszeres erővel látok neki a további regényeknek, olyan élményekkel gazdagodtam. Karácsonyra megjelent Németországban a regény, és január első napjaiban sikerrel felkutattuk Dr. Inge Nedden (szül. Inge Langsdorff) közvetlen elérhetőségét. Egy amerikai hajózási szakhonlap vezetője segített Berlinben élő rokonomnak a kapcsolatfelvételben. Így aztán Langsdorff lánya nagy örömmel és meghatottsággal várta a regényt. A válaszlevele pedig számomra egyenesen csodaszámba ment.  Ő maga egyébként addig a pillanatig nem tudott a regényről, de azóta áttanulmányozta a neten fellelhető oldalaimat. Ismeretlenül is nagyon sok segítséget adott nekem, elsősorban érzelmileg, amikor a dokumentumfilmekben édesapjáról nyilatkozott. Számtalanszor megnéztem, hogy a regény írásakor még közelebbről ábrázolhassam az egyenruha mögött élő apát, férjet, fiút és fivért.

 

A birodalmi kalóz német kiadása

A soron következő regényed, a Gránátok a becsületért is egy haditengerészeti emel ki, nevezetesen a Bismarck csatahajó történetét. Mennyiben értelmezhető ez A birodalmi kalóz „folytatásaként” és hogyan született a regény alapgondolata?

A Bismarck csatahajó története talán a legjobban ismert német hadihajó története. A külföldi szakirodalom egy egész szobát megtölthetne. Magyarul mégiscsak két lefordított műből ismerhették az olvasók. Az egyik Ludovic Kennedy az Óriások csatája című műve, angol-német oldalról párhuzamos eseménymeséléssel, a másik Milos Hubacek könyve, a Lángoló óceán, melyben egy fejezetet szánt az óriásnak. A történelmet a győztesek írják – tanítja a híres szállóige. Én mégis a német szemszögből közelítettem meg a csatahajó történetét. Kitekintve az 1918-as évekre és az előzményekrem míg az utószóban helyet kapott a 2016-ig fellelhető összes érdekesség, köztük egy kis önálló történetként a roncs felkutatására irányuló Ballard-expedíció is. Összességében tártam a magyar olvasók elé a tengerhajózás epikus történetét. Ha a folytatásról beszélünk, egyrészt történelmileg is illeszkedik a hajó története az adott korba, másrészt természetes folytatása, mert a Spee mint zászlóshajó, pusztulása után mintegy átadja a stafétabotot a Bismarcknak.

Szerinted mitől lesz egy történelmi regény igazán jó? Hogyan lehetne esetleg a női olvasókat is közelebb hozni az irodalom ezen szegletéhez?

Íróként úgy gondolom, attól jó egy történelmi regény, ha megtalálja azt a vékony határmezsgyét, ami elválasztja a dokumentumregényt a kalandregénytől. Olvasóként azt szeretem, ha fejest ugorhatok a történetbe, ha benne élhetek, tapinthatom, szagolhatom, hallhatom, ha megríkat és megnevettet. Igyekeztem effélét írni – roppantul élveztem a munka minden egyes percét. A női olvasóim is nagyon kedvelik ezeket a regényeket függetlenül attól, hogy elsőre férfias témát rejtenek. Mégis az emberi oldaluk, a katonák érzelmeinek bemutatása eléri azt, hogy egyhuzamban végigolvassák, és a végén azzal az örömteli felkiáltással írnak levelet, hogy maguk is ott éltek a hajón azokban a napokban, hetekben.

 

A sorozat eddig megjelent kötetei

Vannak-e olyan történelmi regényírók, akik nagy hatást gyakorolnak rád? Az irodalom mely szegleteiből inspirálódsz?

Hazai írótársaim történelmi regényei közül sokat olvastam már, rendkívül kedvelem valamennyiük munkásságát. Külföldi írók közül Jean Francois Nahmias és Antonia Frazer könyveit szeretem. Háborús irodalmam pedig egyre gyarapszik, ott Walter Lordot emelném ki.

Nőként mennyire nehéz történelmi regényíróként érvényesülni? Mik a legnagyobb nehézségek?

Nem nehéz, egyrészt mert én nem tartom fontosnak íróként a nemet. Ha már meg kell fogalmaznom, én a semleges szerző kifejezést használom. Soha nem tartottam magam női írónak, egészen egyszerűen azért, mert soha nem foglalkoztam az ún. női irodalommal. Az olvasóim sem térnek ki erre, pedig nagyobb részük férfi, ráadásul hajózási szakember vagy katona, hadászattal, háborúval, gépekkel foglalkoznak. Elfogadtak, több ízben tanácsokat is kértek, vagy éppen kikérték a véleményemet. Ez pedig nagyszerű dolog!

Milyen további regényeket tervezel? Gondolkozol azon, hogy esetleg más műfajban is kipróbálod magad?

2017 decemberében a Helikon kiadó írója lettem – ezzel életem fő vágya teljesült. Szerzői kiadásos íróként kezdtem pályafutásomat és most országos kiadóval dolgozom együtt. Természetesen az Underground kiadóval is megmarad a munkakapcsolatom, hiszen több sorozatomat ők gondozzák és a hadihajós sorozat is náluk indult. Tavaly megjelent náluk a sorozat 3. része a „Kalandor a tengeren” (az Admiral Scheer története) idén tervezem befejezi a sorozat negyedik részét „A furfangos fivéreket” (a Scharnhorst és a Gneisenau története) . A 2018-ban megjelenő új történelmi regényem már az ő égiszük alatt jelenik meg az ún. Szenzár könyvek listáját gyarapítja majd. Mivel a hajózástörténet bemutatása az elsődleges így a történelem egy olyan szegmensét mutatom be, mely ezúttal a XVI. Lajos korabeli Franciaországba kalauzolja el az olvasót. La Fayette márki kalandos életútja egész sereg hajót vonultatott fel, így a kalandos-romantikus történelmi regények egy új válfaján dolgozom, melyben főszerepet kapnak a hajók. Ez az én védjegyem: a tengerhajózás az ókortól napjainkig.