Influenza-akt

Eggyé kellett válnom vele, hogy megértsem a természetét. Ő ugyanis nem egyszerű lélek, nem elégszik meg a lassú sétákkal. Szenvedélye ragályos, környezete képtelen ellenállni neki, kár minden próbálkozás. 

A figyelem középpontjába akart kerülni, ezért ledobta ruháit. Formátlan alakja ekkor még apró volt és vézna, kiszáradt bőrén néhol sebhelyeket lehetett felfedezni. Elterült az asztalon, karját lassan hátrahajtva vett egy mély lélegzetet. 

Nem volt smink az arcán. A szemei alatt mintha elkenődött volna a festék, szája azonban széles mosolyra görbült, amikor az övé lett a világ minden figyelme. Magabiztosságot nyert, ez pedig elhitette vele, hogy bármire képes.

Hamar ráunt a fekvésre, ezért felpattant, és kiszaladt az utcára. Nem vett magára semmit, meztelen maradt, és kihúzott háttal, magabiztosan járt az emberek között. Az övé volt a világ. Megkaphatott bármit, és meg is szerezte magának. Igéző pillantásokkal, és ellenállhatatlan mosollyal vette el az emberek lelkét. Nem hagyott maga után mást, csak  fájdalmat és kínt. 

A gyötrődő emberek azonban még mindig megigézve figyelik páratlan szépségét. Formátlan teste már húsosabb, finom vonásait továbbra sem takarja semmi. Minden érintése egy benyilalló fájdalom a mellkasban a gyomorban, a fejben vagy a torokban, de a hurutban mártózó, és kiszáradt nyelveken pihenő influenza képe a legérzékibb akt a téli betegségek oltárán.