3 ok, amiért imádom Boris Viant

Nagyjából húsz éves voltam, amikor felfedeztem Boris Vian munkásságát. Nagyjából húsz másodperc kellett ahhoz, hogy beleszeressek a műveibe, és talán húsz év sem lenne elegendő, hogy műveit az utolsó írásjelig kiélvezzem. Vian élete harminckilenc éve alatt több területen is maradandót alkotott, hiszen amellett, hogy a francia abszurd irodalom egyik legkülönösebb alakjaként ismerjük, szabadalmaztatott például szívritmus-szabályzó eszközt, és festőként és zeneszerzőként tevékenykedett.  Most megkísérlem összegyűjteni azt a három okot, amiért személye és művei meghatározóvá váltak az életemben.

Modern kori polihisztor

Forrás: Pinterest

Manapság egyre kevesebb ember mondhatja el magáról, hogy polihisztor. A szó jelentése sokat változott az évszázadok során, manapság már az is polihisztornak tartja magát, aki képes főzés közben szelfizni, az igazi polihisztorok azonban több tudományterületen fejlesztik készségeiket, és alkotnak legjobb tudásuk szerint. Vian mérnökként végzett, ebből fakadóan tudományos kísérleteket is végzett, és szívbetegségének kezelésére kialakított egy szívritmus-szabályzó eszközt is. Emellett jazz-zenészként, dalszerzőként, előadóként, íróként, költőként, műfordítóként, újságíróként, zenekritikusként is tevékenykedett, írt operát, és forgatókönyvet, valamint egy ideig a Philips hanglemezgyár művészeti igazgatójaként is dolgozott. Kisebb szerepekben feltűnt néhány filmben, és rádiózott is. Ez az életmű rendkívül inspiráló, annak tudatában, hogy Vian gyerekkora óta súlyos szívbetegségben szenvedett.

Tajtékos napok

A Tajtékos napok talán a legvalószerűbb történet, amit valaha a szerelemről olvastam. Noha a regény nem szűkölködik a szürrealista elemekben, a mű minden egyes mondata őszinte. A Tajtékos napok azt meséli el nekünk, hogy mi történik akkor, ha a gondtalan, boldog életben hirtelen egy drámai fordulat következik be, és a szerelmünkről kiderül, hogy súlyos betegségben szenved. Vian rendkívül őszintén írja le a kapcsolat alakulásának fázisait, a minden erőforrást igénylő próbálkozásokat a túlélésért, és a különleges kapcsolatot, amit az ember csak akkor él át, ha a betegségben támogatnia kell a párját.  Amikor erősnek kell maradnod, hiszen csak te tartod benne a lelket, és amikor elveszíted, rájössz, hogy az egész életedet elvesztetted.

Vian munkásságának drámai kettőssége

Vian Vernon Sullivan néven is írt regényeket. Ezek a művek rendszerint fekete humorral átszőtt ponyvaregények voltak, amik miatt egyébként többször is perbe fogták, mégis milliókat keresett velük, hiszen rendkívül népszerűek voltak, az olvasók körében. Ellentétben azokkal a művekkel, amiket a saját nevén, komoly szándékkal publikált. Ez a kettősség egyébként sok művész életében előfordul. Hiszen gondoljunk csak bele! Az  átlagos olvasó szórakozni és nem gondolkozni akar, nem katarzisra vágyik, hanem arra, hogy az alapvető igényeit kielégítsék (erre ma is látunk példát bőven). Vian néhány általa komolytalannak gondolt, polgárpukkasztó témákat feldolgozó regényekkel robbant be a szórakoztató irodalomba, és talán ő maga sem hitte, hogy ezek a művek segítik őt a világhírnévhez vezető úton, és azon regényei válnak a közöny martalékává, amikben formai vagy nyelvi újításokkal játszik, amikkel kifejez egy mély gondolatot, és amelyekben önmaga lehet. Ez a drámai önmeghasonulás nagyon elgondolkodtató, hiszen rendkívül sok problémát felvet. Az azonban, hogy Vian megpróbált harcolni a közöny és Vernon Sullivan ellen, mindenképpen inspiráló.