Cím nélküli regényrészlet - Egy elképzelt könyv

2018. március 2., péntek

Cím nélküli regényrészlet


13:45

Még negyed óra kezdésig. Anthony a maradék életkedvemet is elvette, és anyámmal is találkoztam, ami felért egy sétával a pokolban. Az apám eltűnt, miután az anyám megint veszekedni kezdett vele valami apró baromság miatt. Magamra maradtam, és noha azt terveztem, hogy ma nem iszom egyetlen kortyot sem, vodkaszóda van a kezemben, és már ettem egy nagy adagot a büféből. Anthony ideges, úgy kattog, mint egy régi zsebóra, és nevetségesen néz ki a frizurája. A nyakkendőjét igazgatja, mintha egyébként nem lenne kurvára mindegy, hogyan áll a nyakán, hiszen amint megjelenik Molly a méregdrága menyasszonyi ruhájában tökéletes sminkkel és frizurával, senki nem fog rá figyelni.
A vendégek egy része már elfoglalta a helyét. Anthony tanúja az oltár mellett topogva nézi ahogy az öcsém apró köröket tesz körülötte, izzadtan, erőltetett mosollyal az arcán. Látom, ahogy mozog a szája, bár azt nem hallom, miről beszél. Nem is érdekel igazán. A hátsó sorba küldött, és még a családi asztaltól is elültetett, tulajdonképpen akár haza is mehetnék. Sokkal jobban érezném magam, és még bűntudatom sem lenne. Egyáltalán.

14:10

Mindenki türelmetlenül várakozik, a menyasszony ugyanis még nem érkezett meg. Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy Anthonyt felszarvazták, de én túlságosan pesszimista vagyok, és a véleményemre amúgy sem kíváncsi senki sem. A vendégek sutyorognak, Anthony robbanni tudna az idegességtől, az anyakönyvvezető pedig kezd kicsit türelmetlen lenni. Én a hátsó sorban ülök egy borzalmasan ronda nő mellett, és az ujjaimmal játszom, bár tulajdonképpen a telefonomat is elővehetném, hogy ellenőrizzem az e-mailjeimet, vagy hogy Sodokuzzak, mert jelenleg még ez is izgalmasabb volna, mint tétlenül ücsörögni, és minden eszközzel kerülni a szemkontaktust a csúfsággal, nehogy csevegésre bátorítsam. Éhes vagyok, mert pirítóson, és a büféből lopott süteményeken kívül mást nem ettem. Pizzára vágyom, hogy a másnaposságom minden nyoma egyetlen pillanat alatt eltűnjön. Türelmetlen vagyok, és elegem van ebből a drámából, a világban sokkal súlyosabb dolgok történnek annál, hogy Molly Roberts elkésik az esküvőjéről. Biztosan van oka rá, ha pedig nincs, akkor kitalál egyet, ő úgyis mindig mindent meg tud magyarázni.
Az öcsém bevehetne pár szem nyugtatót. A viselkedése rendellenes, amit talán a sivár nemi élete is magyarázhat. Persze én is ideges lennék, ha a menyasszonyom cserben hagyna az oltárnál, de ahelyett, hogy az anyakönyv vezetővel üvöltöznék, inkább felhívnám telefonon, hogy megtudjam, nem esett-e valami baja. De a racionális gondolkodás nem az öcsém erénye. Fel nem fogom, hogyan tudott ilyen sikeressé válni az üzleti életben, ha ennyire türelmetlen és meggondolatlan. Lehet, hogy csak a magánéletében ilyen, és a munkahelyén egy csúcskategóriás robot, aki mindent képes egyetlen csettintéssel megoldani.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Neked mi a véleményed?

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Eszedbe jutott valami, esetleg hozzáfűznéd a Te véleményed is? Ne habozz! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót! :)