Gwendoline Welsh 2014-ben megjelent regénye, az Ösztönök fogságában első ránézésre egyáltalán nem ad okot a bizalomra. Noha én általában nem szoktam foglalkozni a borítóval, ez a darab valamiért mégis negatív hatást gyakorolt rám, így a szakdolgozatírás közepette csak gyenge fintorral tudtam belekezdeni. Aztán kellemeset csalódtam, és bűnbánóan megismétlem a klisét: Ne ítélj a borító alapján.
A Publio Kiadó gondozásában megjelent regény esetében olyan történetről beszélünk, amelyet akkor veszünk a kezünkbe, amikor már-már a végkimerülés határán állva valami könnyed kikapcsolódásra vágyunk. Az Ösztönök fogságában főhőse, Abbygael Clever kriminálpszichológus, aki egy új élethelyzetbe kerül, és a történet leginkább Abby lelki világára összpontosít, megpróbálja megfogalmazni, hogy miképpen tartható meg a "régi én" új körülmények között az új ingerek, és a változási kényszer hatására. A konfliktus ábrázolásában látszik a szerző élettapasztalata, azonban mivel én nem ismertem Abby életének előző szakaszát (a főhős ugyanis a szerző több másik kötetében is megjelenik), nem igazán tudtam beleélni magam, így át sem élhettem ezt a belső konfliktust, amely egyébként krimi közegben játszódik, ami megint egy kicsit problematikus pont a számomra. A bűnügyi regény esetében a műfaj ugyanis megköveteli, hogy a főhős érzelemmentes és semleges maradjon, hiszen a fő hangsúly a bűnügy megoldásán van. Noha Gwendoline Welsh is elhatárolódik a könyv leírásában attól, hogy a történetet bűnügyi regénynek nevezze, valamilyen műfaji zsánert adni kell neki, amire sem a krimi, sem a bűnügyi melodráma nem alkalmas igazán.
Ettől a zsánerproblémától eltekintve az Ösztönök fogságában kellemes kikapcsolódás, kalandos, humoros alkotás, tele életszerű helyzetekkel, és konfliktusokkal. Bár a végét majdnem elharapta egy hatalmas klisé, mégis szükséges volt, hogy Abby végre magára találjon.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!