"A drámákról csak azt tudtam, hogy valakinek halnia kell"- interjú Diana Sotoval - Egy elképzelt könyv

2018. április 20., péntek

"A drámákról csak azt tudtam, hogy valakinek halnia kell"- interjú Diana Sotoval

Diana Soto rendkívül sokszínű és termékeny kortárs magyar szerző. Verseket és drámákat ír, jelenleg egy kisregényen dolgozik, de olvashattuk már spanyol versfordításait is. Interjúmban  többek között a  kortárs drámairodalom helyzetéről, nehézségeiről is faggattam, de azt is megtudhatjuk, hogyan született meg első drámája, és hogy mit tanácsol a pályakezdő szerzőknek.

Fotó: Diana Soto
Eléggé termékeny és mindhárom műnemben is alkotó szerzőnek ismerhettünk meg, hiszen verseket, drámákat, és kisregényeket is írsz. Melyik műnem áll a legközelebb hozzád és miért?

Talán sosem fogok tudni másképp felelni, mindig a líra lesz hozzám legközelebb. A versek, a gondolatok rövid formájú megfogalmazása bár kevesebb munkát igényel, ám sokkal személyesebb. Viszont a regényben pont azt látom szépnek, hogy kihívás.

A drámáidban gyakran valamilyen történelmi eseményt elevenítesz meg. Miért preferálod a történelmi környezetet, és mi a célja ezen alkotásoknak?

Igazából nem preferálom. Sőt! Sosem jöttem ki jól a töri órákkal. A drámákról csak azt tudtam, hogy valakinek halnia kell, és ragaszkodtam a női alakhoz. Mária Antóniára ezután találtam rá, s úgy megtetszett az élete, hogy mellette döntöttem. Eszter története pedig mindig a kedvenceim között volt, így tudtam, hogy előbb vagy utóbb rá fog kerülni a sor. Mindkét dráma fontos üzenetet hordoz, s ennek egyedi átadása a célom.

A 21. században rendkívül ritka, hogy valaki a klasszikus drámákat idézi meg, például a nyelvezettel vagy a szöveg líraiságával. Milyen nehézségekkel jár egy ilyen drámát felépíteni és megfogalmazni?

Egyszer azt a tanácsot kaptam, hogy ne nehezítsem meg a dolgomat, írjam prózába. Az igazság azonban az, hogy nekem az esik nehezemre, ha egy szöveg nem rímel. A felépítés pedig hasonlít egy regény születéséhez. Miután megvan az ötlet, lebontom fejezetekre, jelen esetben színekre, elvégzek néhány tornagyakorlatot, majd írok.

Mi a drámaíróként elért eddigi legnagyobb sikered?

Az ártatlan bűnös elnyerte a Legjobb történelmi ihletésű dráma címet egy országos versenyen.

Szerinted milyen a kortárs drámairodalom helyzete? Milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy írónak, milyen lehetőségei vannak?

Minden évben meghirdetnek legalább egy drámaíró pályázatot, hol kötött, hol szabadon választott témában. Persze, regényekből mindig több lesz, mégis biztosan ki merem jelenteni, hogy a drámáknak is van jövője. Egyre többen látogatják újra az előadásokat, s a fiatalok körében is lehet hallani drámaírókról.
Azonban a modern technikának van némi hátránya is. Ma már bárhol, bármikor és bárki lehet író. Nagyjából néhány óra alatt tudunk online felületen könyvet publikálni, és pont ez az írás hátránya. Hiszen a könyv olvasók nélkül olyan, mint egy ember élet nélkül. Értelmetlen.

Diana Soto eddig megjelent művei

Hogyan született meg az első drámád?

Középiskolás voltam, amikor a Twist Oliver című előadás után megfogadtam, hogy egyszer én is írok egyet. Talán két év elteltével találtam rá a DrámaTéka versenyére, s emlékeztem a fogadalmamra. Mivel saját ötletem akkor még nem volt, a történelemhez fordultam. Mindenképpen hölgyet szerettem volna főszereplőnek, aki valamilyen okból kifolyólag életét veszti. Innentől már gyorsan haladt a keresés. Egy hónapon keresztül fordítottam az interneten talált információt, majd három hónap alatt megírtam a drámát.

 Kik azok a szerzők, akik nagy hatást gyakorolnak a munkásságodra? Mi inspirál téged írás közben?

A legnagyobb hatást talán Kosztolányi Dezső gyakorolta rám. Faltam a verseit, megtanultam őket, s gyakran kiálltam az akkori osztályom elé szavalni. Valamiért magával ragadott az élete. Művészként egészen normális életet élt, s a verseiben érződik a vágyakozás az új felé. Néha én is egy buborékban érzem magam, és inkább a négy fal között maradok. Gyakran előveszem a verseit, s addig olvasom őket, míg teljesen a hatalma alá nem kerít az ihlet.
S hogy mi inspirál a legjobban? Vicces, de a pályázatok. Amikor van egy célom, van határidőm, valahogy sokkal könnyebben ráveszem magamat az írásra.

Legújabb drámád kortárs problémát dolgoz fel, hiszen a szereplői a modern technika függői. Ez a függés a te életedben mennyire van jelen?

A telefon valóban hozzám van nőve, bár ez azért van, mert azon vezetem a napi programomat. Az írást, verseket, könyveket is rajta kezelem, emellett a munkában is a képernyőt használom. Munkaeszközként tekintek rá, mintsem függőségre.

Spanyolországban élsz, mégis magyar nyelven alkotsz. Ez a különleges helyzet okoz-e bármilyen nehézséget?

Amikor a megrendezésre kerülő könyves eseményeket olvasom, valóban összeszorul a szívem. Tudom, hogy otthon minden lehetséges helyzetet kihasználnék, így azonban csak távoli megfigyelő vagyok. Persze egy gyönyörű országban élek, élvezem a hegyeket, a tengert és a napsütést, azonban az olvasókhoz való eljutáshoz ez nem tesz hozzá.

Milyen további terveid vannak?

Szeretném végre a regényeimet is befejezni, s elindítani őket különböző pályázatokon. Míg a verseimet, drámáimat a magánkiadás útján juttatom el az olvasókhoz, a regényekkel tovább fogok próbálkozni. Emellett folytatom a köteteim gyarapítását, s lesem a legújabb drámaíró pályázatokat. Talán, a mesekönyvemet is átdolgoznám. Terv van rengeteg, a többi a kitartás kérdése.

Milyen tanácsokat adnál egy kezdő drámaírónak?

Olvasson, tanuljon, induljon pályázatokon. Ha a drámaírás teszi boldoggá, akkor nem szabad feladni soha.


ELÉRHETŐSÉGEK:

Diana Soto szerzői oldala, ahol a könyvek megrendelési linkjeit is megtalálod
Facebook: ITT