én
vagyok a
világ
én
vagyok a
minden
én
leszek a
jövő
én
vagyok a
jelen
magamat adom
a
gondolataim
az éterben
keringnek
enyém a
szabadság
enyém a
végtelen
az üres
klisékben már magamat látom
életbölcsességekbe
öltözve
várom a
boldogságot
magabiztosabban
kellene járnom
a
jelentésvesztett szavak szürke utcáin
csodálnom
kellene a látszat építette buborékvárat
hiszen a
szívemet adtam
néhány
semmitmondó tanácsért
néha akad
valami megnyugtató
a
sötétségben
amikor
mondvacsinált
okokból gyászolok
egy meleg
paplan magzatburkában
a sötétség
megölel
és
gondoskodó csókja
átmelegíti a
lelkem
fájdalmas
magány ilyenkor elillan
merev
tekintettel a plafont bámulom
én vagyok a
világ
enyém az
összes bűn
én vagyok a
minden
egy csúf
testbe zárva
én leszek a
jövő
letűnt
ideológiája
én vagyok a
jelen
próbababája
magamat adom
ha nem
figyel senki
a
gondolataim kimondatlan
az éterben
keringnek
enyém a
szabadság
a pólómra
írva
enyém a
végtelen
világfájdalma
a rúzs
magabiztosság
a ruha
magabiztosság
a frizura
magabiztosság
a telefon
magabiztosság
a fénykép
magabiztosság
a komment
magabiztosság
az nem
bizonyos
hogy ha
kinyitom a szemem
ki néz
vissza rám
a tükörben
az nem
bizonyos
hogy amikor
a szemedbe nézek
te engem
látsz-e
de most
meztelenül
állok itt
előtted
és az üres
testet
megtöltheted
élettel
mert
én
vagyok a
világ
én
vagyok a
minden
én
leszek a
jövő
én
vagyok a
jelen
szabad nőideálja
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!