Ebben a kétrészes cikkben azt a tíz filmet gyűjtöm össze, amelyek alapvetően változtatták meg a filmhez való viszonyomat. Akad közöttük közelmúltban megjelent alkotás, érthetetlen művészfilm, és örök klasszikus is, egy dolog azonban közös bennük: mindben találtam valamit, ami nagy hatással volt rám. Az előző részben megismerhettétek a tízes lista alsó felét, most pedig a TOP 5 kerül terítékre.
Egy újabb Woody Allen-film a listán. Úgy hiszem, ez egy meglehetősen alulértékelt darab, pedig a története nagyon izgalmas: egy film karaktere lejön a mozivászonról, és beleszeret egyik nézőjébe. Számos gondolat merülhet fel bennünk ennek kapcsán, ami szintén megérne egy külön bejegyzést, azonban nem csupán ezért került fel a listára. Ezt a filmet már több alkalommal is megnéztem különböző ismerőseimmel, és egyikőjük sem maradt közömbös az utolsó képsorok után. A nézőre gyakorolt felfokozott érzelmek valamint a több nézőpontból értelmezve is izgalmas történet miatt került a negyedik helyre.
A Casablanca helye klisének tűnhet, hiszen minden magát valamire tartó filmkritikus vagy a Casablancát vagy a Keresztapát teszi a listái első helyére. Nálam a Casablanca nyert, méghozzá több hosszal, leginkább azért, mert az egyszerűsége ellenére képes nagy érzelmeket megmozgatni az emberben. A film egy klasszikusan felépített hollywoodi melodráma, azonban történelmi kontextusa, a kiváló színészi alakítások, és a remek rendezés hamar az örök klasszikusok legjobbjai közé emelte. Néhány éve volt szerencsém moziban is megnézni, a felújított kópia premier előtti vetítésén teltház volt a Puskin moziban, ami tehát ékes bizonyíték örökérvényűségére, és arra, hogy még ma is igényünk van arra, hogy visszanyúljunk filmes gyökereinkhez.
5. Országúton
Federico Fellini 1954-ben megjelent neorealista melodrámája talán az egyik legdrámaibb filmes élmény, amit valaha átéltem. A film a korszak egyik műremeke, nehéz lenne pár mondatban összefoglalni az élményeimet. Anthony Quinn és Giulietta Masina zseniális színészi játéka pedig édes hab a tortán,kötelező filmmé tenném mindenki számára, aki akár egy kicsit is érdeklődik a
filmek világa iránt.4. Kairó bíbor rózsája
Egy újabb Woody Allen-film a listán. Úgy hiszem, ez egy meglehetősen alulértékelt darab, pedig a története nagyon izgalmas: egy film karaktere lejön a mozivászonról, és beleszeret egyik nézőjébe. Számos gondolat merülhet fel bennünk ennek kapcsán, ami szintén megérne egy külön bejegyzést, azonban nem csupán ezért került fel a listára. Ezt a filmet már több alkalommal is megnéztem különböző ismerőseimmel, és egyikőjük sem maradt közömbös az utolsó képsorok után. A nézőre gyakorolt felfokozott érzelmek valamint a több nézőpontból értelmezve is izgalmas történet miatt került a negyedik helyre. 3. Amatőr
Krzysztof Kieslowski 1979-es filmje azt mutatja be, hogy egy hobbifilmes hogyan talál rá hivatására,. Főhőse, Filip ugyanis vesz egy kamerát, hogy dokumentálhassa újszülött gyermeke fontos pillanatait, azonban hamar rádöbben, hogy a filmezés számára nem csupán hobbi, hanem életcél is. Azonban nem csupán környezete ellenszenvével kell szembesülnie, hiszen ahogyan egyre inkább profivá válik, számos kérdés merül fel benne az igazság dokumentációjáról, és a filmes publicisztika helyéről a világban és az életében.
2. Tavaly Marienbadban
A Tavaly Marienbadban az egyik vesszőparipám. Beszéltem már róla hosszabban ITT, a listára azonban azért került fel, mert sokat tanultam általa a narrációról, valamint a narráció és képi ábrázolás viszonyáról. A film eltökélt szándéka, hogy nézője ne értse meg, azonban a képek szinte hipnotizálnak, így az, amit a film mondani akarna, másodlagossá válik, éppen ezért egyszerűen csak sodródunk az árral, miközben egy mozgó műalkotás részévé válunk.
1. Casablanca
A Casablanca helye klisének tűnhet, hiszen minden magát valamire tartó filmkritikus vagy a Casablancát vagy a Keresztapát teszi a listái első helyére. Nálam a Casablanca nyert, méghozzá több hosszal, leginkább azért, mert az egyszerűsége ellenére képes nagy érzelmeket megmozgatni az emberben. A film egy klasszikusan felépített hollywoodi melodráma, azonban történelmi kontextusa, a kiváló színészi alakítások, és a remek rendezés hamar az örök klasszikusok legjobbjai közé emelte. Néhány éve volt szerencsém moziban is megnézni, a felújított kópia premier előtti vetítésén teltház volt a Puskin moziban, ami tehát ékes bizonyíték örökérvényűségére, és arra, hogy még ma is igényünk van arra, hogy visszanyúljunk filmes gyökereinkhez.
Melyek azok a filmek, amelyek nagy benyomást tettek rátok? Írjátok meg kommentben!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!