Sci-fi paródiák és naplóregények - bemutatkozik L.J. Wesley

Bejegyezte: –
L.J. Wesley az Egy űrállomás-takarító naplója című regényével robbant be a köztudatba. Azóta még két regény szerepel a neve mellett, aktívan részt vett egy irodalmi vlog létrehozásán, és a MOGUL Kiadó oszlopos tagjává vált. Sci-fi paródiája az Aranykönyv legjobb ötven jelöltje közé is bekerült szórakoztató irodalom kategóriában, és legújabb regénye, a Brooke is jó visszhangokat kapott. Legújabb interjúmban tehát egy sokoldalú szerzővel ismerkedhettek meg, akivel egyébként majd az Ünnepi Könyvhéten is találkozhattok.


Hogyan született meg írói álneved, és miért döntöttél amellett, hogy nem a saját neveden publikálsz?

Fotó: L.J. Wesley szerzői oldala (Facebook)
Két okból használok írói nevet. Egyrészt az eredeti nevem túlságosan is hétköznapi, konkrétan ha elkiáltanám a nevem egy téren, tuti legalább még egy ember odakapná a fejét, hogy hátha őt keresik. A másik ok, hogy még a mai napig úgy érzem, a magyarok inkább emelik le a boltok polcairól az angol néven írt könyveket, sokszor nem is tudják, hogy igazából magyar író áll mögötte. Ez nem azt jelenti, hogy titkolni szeretném, hogy ki vagyok, csak egy plusz esély. A név létrejötte egyszerű volt. A két testvéremnek szóltam, hogy amennyiben nem akarnak elhalálozni a könyvben, találjanak ki egy nevet. A húgom ellőállt az L. J. Wesley-vel, nekem meg megtetszett.

Eddig három kötetet jegyeznek a neved mellett, és ezek mind tematikájukban, mind stílusukban eltérnek egymástól. Melyik történet áll a legközelebb hozzád, és miért? Lehet szerinted egyáltalán egy írónak rangsorolnia a saját műveit?

Mindig a következő. J Nem hiszem, hogy nagyon rangsorolni tudnám a könyveket aszerint, hogy melyik áll hozzám a legközelebb. Aszerint már inkább, hogy melyiket tartom a legjobbnak, hisz’ én magam is látom, hogy fejlődtem íróként.

Első regényed, az Egy űrállomás-takarító naplója egy különleges sci-fi paródia, hiszen amellett hogy naplószerűen vázolod fel a történetet, ráadásul az olvasóidat is meglepted azzal, hogy a történet nem csupán egy űrállomáson játszódik. Ez a történet nemrég ki is bővült, így az új kiadásban még részletesebb betekintést nyerhetünk Max életéből. Miért akartad tovább bővíteni a történetet, és mi volt a legnehezebb a regény megírása közben?

Egyáltalán nem akartam bővíteni. Két oka volt ennek a bővítésnek. Egyrészt elég sok olyan olvasói visszajelzést kaptam, hogy tetszik nekik a könyv, de a végéért szívlapáttal csapkodnának. Másrészt a Mogul kiadó is megkeresett, hogy nem lenne-e kedvem bővíteni a könyvet, és kiadni velük. Volt kedvem.



Az Afférok című történeted a Molyon elég sok negatív kritikát kapott. Hogyan kezelted ezt a helyzetet, és milyen tanulságokat szűrtél le az olvasói véleményekből?

Eleinte kicsit zavartak a negatív kritikák, főleg mivel úgy éreztem, hogy egy branch rámszállt. A legzavaróbb az volt, amikor már a takkert is elkezdték belekeverni. Egyszer még töröltetni is akartam a könyvet molyról. Végül úgy döntöttem, hogy inkább felülemelkedem. Aztán kiderült, hogy bizony az Afféroknak is megvan a maga közönsége, csak ennek a közönségnek viszonylag kis része molyol. Teszem hozzá, molyon is jobb kritikák érkeznek már. Az Afférok szépen megmutatta, hogy az emberek a megszokotthoz ragaszkodnak. Ha egy könyv erotikus, akkor nekik igenis szex kell bele, a sejtetés nem elég.

Legújabb regényed, a Brooke is a stílusodra jellemző módon, naplószerűen íródott. Hogyan született meg a történet alapgondolata, és mi volt a megírásának legnagyobb nehézsége? Könnyített ezeken esetleg a napló kötetlen szerkezete?

A Brooke eredetileg egy sima írásgyakorlat volt. Éppen a takker eredi verzióját próbáltam befejezni, még 2016 decemberében, de nem ment. Ilyenkor néha megpróbálkozom vele, hogy elkezdek valami teljesen mást írni, bármi hülyeséget. Brooke sztorija valahogy az a fajta hülyeség lett, aminél úgy döntöttem, hogy muszáj befejeznem. A legnehezebb talán az volt, hogy a tőlem telhető leghitelesebben adjam vissza egy női karakter érzéseit, gondolatait. Úgy gondolom, hogy minden írónak kicsit nehézkes lehet belebújni az ellenkező nem bőrébe. Ráadásul úgy kellett átadnom Brooke és környezetének érzéseit, gondolatait, hogy igazából nem volt köztük interakció. A napló forma ezen nem tudott segíteni, de amúgy is eltávolodtam kicsit a formától, részletesebb lett a könyv pl. a takkerhoz képest.

Visszatérve egy kicsit az Egy űrállomás-takarító naplójához, nem is olyan régen derült ki, hogy a kötet bekerült az Aranykönyv 2018 legjobb 50 könyve közé szórakoztató irodalom kategóriában. Hogyan érezted magad, mikor megtudtad, és ez az eredmény mennyire inspiráló?

Örültem neki, de érdekelne azért, hogy ez mennyi szavazatot jelent. Az Aranykönyv idén nagyon nehézkesen indult, az eredeti kiíráshoz képest több mint 1 hét csúszással, rosszul működő oldallal, félek, hogy sokak kedvét elvette a szavazástól. Viszont molyon láttam olyat, aki az Aranykönyv miatt tette listára a könyvet.

Nem csak íróként ismerhetünk, a hiszen a Youtube-on saját csatornád is van, illetve tavaly Tomcsik Nórával, M.G. Brownnal és Gabriella Elddel létrehoztátok az Írósimogatót, amelyben különböző irodalmi műfajokat és egyéb irodalmi témákat jártok körül. Hogyan született meg maga a csatorna alapgondolata, és hogyan születik meg egy epizód?

A saját csatornám jelenleg kb. halott, nagyon rég nem tettem ki videót, de tervezem a felélesztését.
Az írósimogató ötlete Dan Wells-től jött. Ő mesélte, hogy írótársaival podcast sorozata van (https://writingexcuses.com/), és eszembe jutott, hogy ilyet magyarul is érdemes lenne csinálni. Sokat nem terveztünk 1-1 epizódot, mert egy spontán beszélgetés volt a terv. Általában csak kitaláltuk, hogy melyik témákat kéne felvenni, és amikor mindenki ráért, akkor beültünk a kávézóba, és 3-4 adást lenyomtunk. Később én megvágtam őket, és már mehettek is a Youtube-ra. A simi jelenleg mondjuk éppen szünetel, csak a Könyvfesztiválon csináltunk pár bejelentkezést, de valamilyen formában még tervben van a visszatérés.


Mi volt a legnagyobb akadály az első könyved kiadása előtt? Van-e esetleg valamilyen praktikád kezdő írók számára?

Igazából, nekem elég könnyen ment. Amikor rájöttem, hogy ezt tényleg befejezem, nyakamba kaptam az internetet, és írtam kb 30 kiadónak. Nem emlékszem már pontosan, hogy 4 vagy 5 érdeklődő volt, de a lényeg, hogy érdeklődtek, és már csak a döntést kellett meghoznom.
Praktika igazából nincs. Ha nem akarsz szerzői kiadást, akkor legyél bátor, és keress fel minden kiadót, ami szóba jöhet. DE soha ne küldj teljes kéziratot!

Milyen további terveid vannak? Tervezel esetleg valamelyik kötetednek folytatást?

Nincs folytatás tervben, anélkül is éppen elég könyvötlet zsibong a fejemben. Jelenleg próbálok újra visszatérni a billentyűzet mögé, a Brooke befejezése óta nem írtam. Két ötlet áll most a rajtvonalnál, de még nem tudom, hogy melyik lesz az első.




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Szólj hozzá!

Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!