Miről írhat az író?

A minap egy elég érdekes kommentet kaptam az egyik csoportban közzétett bejegyzésemhez. A kommentelő szerint ugyanis manapság nem érdemes semmit papírra vetni, amiből nem származik garantált anyagi haszon, vagyis a művet (jelen esetben a regényt) a piaci igényekhez formáltan kell kiadatni. Ez az attitűd számos kérdést felvet, de közülük egy igazán érdekes: Miről írhat az író?

Kevés kiszolgáltatottabb művészeti ág van az irodalomnál. Az irodalom ugyanis lassabban képes igazodni az aktuális trendekhez, ideológiákhoz, és valljuk be, egyre kevesebb embert képes igazán megszólaltatni. Éppen ezért nagyon kellemetlen helyzetbe került.

Manapság sok cikket olvasni ebben a témában, ami érthető, hiszen a probléma egyre nagyobb. Sorra születnek ugyanis az olyan nem irodalmi igénnyel készült művek, amelyeknek egyetlen célja van: a minél nagyobb haszonszerzés. Ennek persze számos negatív következménye van: a történetek egyre kidolgozatlanabbak, a karakterek üresek, és nem igazán születnek jelentős irodalmi művek. (Révén mindenki egy bevált recept alapján dolgozik). Ebből pedig az következik, hogy egy idő után már a borítókat sem tudjuk megkülönböztetni, hiszen mindegyiken egy arc nélküli félmeztelen férfitestet láthatunk. (Élesen sarkítok, persze.)

Amikor tehát megkérdezzük a nagyvilágtól, miről írhat az író, sokféle válasz érkezik. Sokan vannak még, akik azt mondják, hogy bármiről, ha az felkelti a figyelmet, és a története, stílusa egyedi, magával ragadó, a kiadók - ha a bestsellereket vizsgáljuk - azonban a jól bevált receptre esküsznek. Hiszen kisebb a kockázat egy olyan recept elkészítésében, amelyben minden hozzávaló tetszett a közönségnek. Ebből a szemszögből az írónak úgy kell tálalnia a történetét, hogy a hozzávalókat felhasználva alkot valami újat. Ennek persze hasonló lesz az íze, és könnyen lehet, hogy megmozgatja a fantáziánkat, mégsem érezhetjük azt a nagy robbanást, amit a legkülönlegesebb és legdrágább ízek kombinációja okoz a szánkban. Tovább várjuk tehát az igazi irodalmi kulináris élményt, gőzerőkkel kutatva az ötcsillagos regény-fogások után. 

A konzekvencia tehát elég kiábrándító. Mert a kérdésre ugyan azt kellene felelnünk, hogy az író bármiről írhat, mégis csak kevesen járhatnak el így. Mert aki az írásból akar megélni, annak kompromisszumokat kell kötni, először legalábbis, és akkor még politikáról és ideológiákról szót sem ejtettünk. Hagynunk kellene a művészete kibontakozni, és fejlődni, de az a helyzet, hogy manapság már mi is engedtünk az elvárásainkból. De vajon ha tőled is megkérdezném, miről írhat az író, mit válaszolnál?