Kételyek
közt őrlődve,
meggyőződések
és elvárások
között
keringve,
egy őszi délután a ligetben
kutatom az
értelem nyomait.
Vége van a
nyárnak,
és mostanában
új szelek járnak –
hűvös az a
keleti szél.
Csöndesen
hullanak a falevelek,
némán
virágzik a melankólia,
vándormadarak keresnek meleg otthont
távol innen,
a messze délen.
Aludni
tértek a színek.
Bronzvörös fájdalom
és konvenció
maradt csupán,
apró
virágként megbújva
a halott
levelek között.
Megfakult a
lélek.
Halkan
lépked az úton,
az utolsó emlékpillangókat
kutatva.
De az
avarban
már csak kérdések
maradtak –
értelemgesztenyék
és értelemdiók
hevernek
szerteszét
a megsárgult
ligetben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!