Diana utolsó nyara

Az Európa Kiadó gondozásában jelent meg Antonio Caprarica Diana utolsó nyara című kötete, amely a tragikus sorsú Diana hercegnő életének utolsó szakaszát, valamit halálának vérfagyasztó körülményeit tárja elénk a legapróbb részletességgel. 

A könyv elején maga a szerző is elmereng azon, hogy mit csinált, mikor megtudta, Diana hercegnő, az angol királyi család legikonikusabb, legszerethetőbb alakja egy végzetes balesetben életét vesztette Franciaországban. 1997. augusztus 31-én én három éves voltam, azon a napon valószínűleg az alig három hónapos öcsémet egzecíroztattam, vagy lefoglalt a nyár, a játékok, a gyermeki lét apróságai. Később aztán persze megismerkedtem az hercegnő alakjával (aki tulajdonképpen hercegné, a szájhagyományban mégis hercegnőként hivatkoznak rá), és amikor 17 évvel később először eljutottam Angliába, ahol több mint öt hónapot töltöttem, megértettem az őt körülvevő rajongást, a körülötte keringő legendákat. Furcsa érzés volt. Diana ugyanis nem csak egy ember, hanem egy termék, egy cikk, amellyel a királyi család könnyebben fogyasztható. Furcsa ezt így kimondani, de a szuveníres bódék között sétálgatva is megfigyelhető, hogy a hercegnő arcképével fémjelzett tárgyak kelendőbbek. 

Erre Antonio Caprarica könyve is rengetegszer kitér. A kötet bemutatja, Lady Di miképpen próbált a királyi család kötelességeiből kitörve, immáron független nőként hétköznapi emberként élni. Bemutatja, hogy a paparazzók miként lehetetlenítették el eme vágyát, és azt a folyamatot is, amely végül a tragédiához vezetett. Caprarica hihetetlen részletességgel tárja fel Diana utolsó napjait. Erre korábban már többen is vállalkoztak, ez a könyv azonban mégis más, a tűpontos eseményleírás, és Caprarica szubjektív nézőpontja egy teljesen új perspektívából mutatja be az eseményeket. 

A kötet azért is különleges, mert képes volt lerombolni a képzeletbeli falat Diana mint ikon és Diana mint ember között, éppen ezért megismerhetjük Dianát, mint a nőt, aki szerelmes, akinek minden vágya, hogy eltölthessen némi időt új szerelmével, hogy a válása után újra definálhassa a saját nőképét,  aki semmi mást nem akart, csak azt, hogy az intm szféráját soha senki ne zavarja meg. Caprarica precizitása és igénye a teljes kép bemutatására a könyv egyik legnagyobb erőssége, amely képes kiemelni a művet a többszáz a hercegnő életéről szóló alkotásból.

A Diana utolsó nyara tehát egy kiemelkedő életrajzi regény, amely nem meglovagolni akarta a hercegnő tragédiáját, hanem megérteni azt, amely nem a bulvárikont mutatja be, hanem az embert, és amely egy tragikus életúton keresztül a bulvár anatómiáját megjeleníti. Ajánlott olvasmány mindenkinek, aki szeretne többet tudni Lady Dianáról, azoknak is élvezetes lehet, akik a tragédia után születtek, hiszen Caprarica részletessége minden felmerülő kérdésre választ ad.